Lawn Dogs - nem könnyű a jazz-zenészek élete

Az immár 38 éve zajló szlovák jazz új arcai (Nové tváre slovenského jazzu) egy olyan verseny, ahol vannak ugyan díjak, de a lényeg az ismerkedés. És nem akárkikkel ismerkedhetnek meg a fiatal zenészek: a zsűriben a szakma krémje ül, akik minden produkciót hosszasan elemeznek. Előválogatás is van, a jelentkezők közül Peter Lipa és Matúš Jakabčic választja ki a meghallgatásra érdemeseket – idén tíz zenekarból négyet. A fiatalok számára ez lehet az első lépés a köztudatba kerülés hosszú útján. 

Losonc környékén talán még mindig Pázsit néven ismerik ezt a 2018-ban alakult formációt, amelyből később Lawn Dogs (Pázsitkuyák) lett, mert külföldön senki sem tudná kimondani az eredeti nevüket. 

A gitáros Szabó Vince és a basszusgitáros Szabó Kristóf magasan képzett zenészek. Szerencsére hamar rájöttek, hogy Magyarországon kell továbbtanulniuk, ha komolyan gondolják a dolgot, nálunk ugyanis nincs professzionális képzés ebben a műfajban.

Másodszor szerepeltetek ezen a szakmai fórumon, 2022-ben már jártatok Pozsonyban. Mi volt a különbség a két meghallgatás között?

Szabó Vince: Akkor trió felállásban léptünk fel, és bizony kaptunk hideget-meleget a zsűritől, vegyes volt az összbenyomás. Azt hiszem, nem igazán tudták hová tenni ezt a zenekart, ami meglepte őket, mert ebben a szakmában mindenki mindenkit ismer Szlovákiában. Mi viszont hosszú évek óta Magyarországon élünk és dolgozunk, úgyhogy kakukktojásnak számítottunk, tulajdonképpen a semmiből bukkantunk elő.

Szabó Kristóf: Ehhez képest idén ők leptek meg minket, mert a szinte azonos összetételű zsűri egekbe dicsérte a zenekart. Díjat kaptunk a legjobb egyedi dalokért és a legjobb zenekari összteljesítményért. Nem titok, hogy nagyon körültekintően állítottuk össze a programot. Minden zenekar három-négy számot adhatott elő, vagyis bele kellett férnünk tizenöt-húsz percbe. De azt hiszem, sikerült megmutatnunk, hol tartunk jelenleg. Két év alatt sokat változtunk, például a 2022 végén megjelent első albumunkon szereplő kompozíciókat is másképp vennénk fel ma. Sőt, már a felvételt követő hetekben változtattunk ezt-azt a koncerteken.

Mennyi fellépési lehetőségetek van manapság és ki szervezi ezeket?

Kristóf: Mivel négyünk közül nekem van a legtöbb időm erre, az én feladatom a szervezés. Valamennyi általam ismert klubot és koncerthelyszínt igyekszem megszólítani, de gyakran harminc e-mailből csupán egyre érkezik válasz. Köztudott, hogy nehéz helyzetben vannak a klubok, de azt azért túlzásnak tartom, hogy ha valahol fel akarunk lépni, ki kell bérelnünk a helyet saját pénzünkön, aztán le kell adnunk a bevétel harminc százalékát, plusz még adót is kell fizetnünk. Ezért olyan is előfordult már, hogy mindent összevetve ötveneruós gázsit vihetünk haza. Nem fejenként, hanem zenekarként.

Vince: Eddigi pályafutásunk talán legjobb koncertje tavaly a prágai Jazz Dock klubban volt, ahol kaptunk gázsit, cateringet, szállást a gyönyörű Malá Stranán, sőt még ingyan parkolási lehetőséget is. Vagyis minden úgy történt, ahogyan normális esetben történnie kellene. Ráadásul majdnem telt ház volt a helyszínen, mert a közönség bízik a szervezőkben, tudják, hogy akkor sem fognak csalódni, ha egy ismeretlen zenekar koncertjére váltanak jegyet. Megjegyzem, előttünk és utánunk is olyanok léptek fel ott, akiket példaképeinknek tartunk.

Nálunk vannak egyáltalán jazz-klubok, rendszeres élő zenével? Én egyről sem tudok.

Kristóf: Mi tudunk egyről. A besztercebányai HogoFogo Jazz & Art Club, ahol már többször felléptünk, és mindig nagyon jó volt a fogadtatás. Tudjuk, hogy ez egy rétegműfaj, és szerintem egyre inkább az lesz, tekintve, hogy manapság mindenhonnan a legolcsóbb, legegyszerűbb, lebutított zene ömlik a közönségre, a rendezvényszervezők pedig tutira akarnak menni, nem kockáztatnak, úgyhogy a bevétel érdekében azt preferálják, amit sokan szeretnek. Magyarországon egyébként nagyjából ugyanez a helyzet. Lassan már azon lepődünk meg, ha egy helyszín nem kér tőlünk bérleti díjat, vagy ha fizetik a szállásunkat.

Vince: Szeretnénk többet játszani Szlovákiában, akár fesztiválokon is, beavatatlan közönség előtt. A Gombaszögi Nyári Tábor például ideális helyszínnek tűnik, ott szívesen bemutatkoznánk. Bár legtöbben nyilván ott is a mainstream fellépőkre kíváncsiak, szerintem sokan rácsodálkoznának, mi zajlik az egyik kisebb helyszínen, mondjuk éjjel 11-kor...

Mennyire vagytok tekintettel a közönségre? Mást játszotok egy rockközpontú rendezvényen, mint egy jazzközegben?

Vince: Nem célunk alkalmazkodni senkihez, de a program összeállításakor általában figyelembe vesszük, milyen jellegű rendezvényen lépünk fel. Szerencsére széles a repertoár, van miből válogatni. Ha azt érezzük, jobban reagál a közönség a rockosabb beütésű számokra, minket is elragad a hangulat. A budapesti Szimplában például rendszeresen csinálunk elektronikusabb jellegű bulikat ugyanebben a felállásban, mert ott az a trend. És nem mellékesen mi is nagyon szeretünk elcsatangolni különböző ösvényekre.

Augusztusban hallottam veletek egy beszélgetést a Pátria rádióban, ahol azt ígértétek, jövő év elején jön az új Lawn Dogs-lemez...

Kristóf: Hogy szalad az idő! Sajnos nem tudunk eleget próbálni, kísérletezni, de még csak találkozni sem, pedig az új dalok szinte már készen vannak. Ha minden ideálisan alakul, januárban három napra beköltözünk egy Losonc melletti stúdióba, amelynek tulajdonosa jó ismerősünk, nem kér bérleti díjat, úgyhogy akár tovább is maradhatnánk. De ennyi együttlétet is művészet lesz összehozni.

Vagyis, ha majd írok a Jézuskának, említsem meg, hogy a Lawn Dogs tagjai szeretnének egy hónapot eltölteni négyesben egy lakatlan szigeten, ahol csak egy stúdió van, egy kocsma és néhány szép pálmafa?

Vince: Igen, feltétlenül! De ennél rövidebb idő is elegendő lenne.

Kristóf: Szerintem akár egy hét folyamatos együttlét során is születhetne egy albumnyi szám. Legmerészebb álmainkban az szerepel, hogy jóval többet rögzítünk, mint amennyi végül felkerül a lemezre. A nagy sztárok, sőt a közepesebbek is simán megtehetik, hogy felvesznek harminc-negyven számot, majd alaposan átrágva, megfontolva, újragondolva eldöntik, melyik tizennégy szerepeljen az új albumon. Miközben a kimaradt szerzemények sem rosszak, Mi az első lemezünkre tulajdonképpen mindent felpakoltunk, ami készen volt.

Két szakmai díjat is kaptatok érte, úgyhogy elégedettek lehettek...

Kristóf: Persze, de időszűkében voltunk, ami nyilván rányomta a bélyegét a végeredményre.

Ha csak a Lawn Dogs zenekarral foglalkozhatnátok, feladnátok minden mást, amit jelenleg csináltok a megélhetés érdekében?

Vince: Igen.

Kristóf: Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy bejelentsem: szívesen megválok a koncertszervezői és webmarketinges feladataimtól, ha jelentkezik valaki, aki szereti a zenénket és szívesen menedzselné a Lawn Dogs zenekart.