Hányszor járt a Szent Korona Komáromban?

A 2012-ben alapított MTA BTK TTI Szent Korona Kutatócsoport vezetője tekintélyt parancsoló adatmennyiséget osztott meg komáromi előadásán. Tulajdonképpen egy alapos gyorstalpalót nyújtott a hallgatóságnak a Szent Korona települések, tartományok, országok, sőt kontinensek közti mozgásából.

Mint Pálffy összefoglalta, eddigi története során összesen 11-szer járt külföldön a korona – amelyek kivétel nélkül „menekítések“ voltak –, s mind közül a legtöbbször Ausztriában talált menedékre. Ezek az akciók többnyire a nyilvánosság kizárásával és gyorsan történtek. 770 év alatt a Szent Korona összesen 135 évet „tartózkodott” országon kívül. 

Érdekes mozzanatnak számít, hogy míg a keletinek nevezhető ellenségek (tatárok, törökök, oroszok) elől nyugati országokba vitték, addig a nyugati hatalmak fenyegetésekor javarészt az ország keleti részébe menekítették – de sosem azon túl.

Az első és utolsó komáromi "kaland"

1440 februárjában Komáromba is egy menekítés útján került a Szent Korona. Luxemburgi Erzsébet magyar királyné ugyanis biztosítani szerette volna a trónt a még meg sem született gyermekének, aki utóbb aztán V. László királyként vonult be a magyar történelembe. Pozsonyba tartván, ahol Fridrik német császár segítségét szerette volna kérni, megállt Komáromban is. A Szent Koronát ekkor Visegrádbon őrizték, s innen kellett kicsempésznie a kriályné udvarhölgyének, Kottanner Jánosnénak. 

A történet részleteiről az udvarhölgy egy német nyelvű memoárt írt, ami egyébént világ első német emlékirata. Mire Komáromba ért a koronával, Erzsébet nem sokkal ezután, február 22-én megszült. Így vele és László fiával együtt a királyi jelvény is hosszú hetekre a városban maradt – a történelem során először és utoljára.

A meg sem történt 18. századi eset

Néha még ma is felmerül, hogy a Szent Korona a 18. század közepén szintén megfordult Komáromban. Ez azonban tévedés.

1742 elején az osztrák örökösödési háború miatt Mária Terézia, a Helytartótanács és Pálffy János nádor tervet dolgoztak ki a korona Pozsonyból való kimenekítésére. Az elképzelés szerint 200 lovasból álló katonai egység vitte volna a felségjelvényeket a győri vagy a komáromi erődbe. Erre akkor került volna sor, ha a porosz csapatok elérik Szakolcát (Skalica) – ez azonban nem történt meg.

Miért került be akkor mégis a köztudatba az, hogy a Szent Korona ekkor ismét Komáromban járt? A válasz: Péczeli József tévedett, de legalábbis nem volt elég alapos. A neves református lelkész és irodalmár ugyanis a felségjelvényről írt 1790-es művében tévesen megtörténtnek vélte (ráadásul hibás, 1741-es dátummal) a menektítést. Ezt aztán egészen a 20. század második feléig sok szerző készpénznek vette.

1758-ban egyébként ismét született egy „evakuálási” terv, amelynek kiváltó okai ismét a porosz seregek voltak. Ám végül a hétéves háború során sem kellett Komáromba menekíteni a koronát.

Később már csak a közelében

Ami Komárom közvetlen környékét illeti, úgy néhányszor még látótávolságon belül elhaladt mellette a Szent Korona. 1790 februárjában például a Duna jobb oldalán, Szőnyön keresztül vitték a felségjelvényt Bécsből Budára – emlékeztetett Pálffy Géza. A komáromi polgárok és a vármegyei bandérium is kivonult a koronát üdvözölni.

Később pedig 1808-ban, 1825-ben és 1830-ban egy-egy koronázás miatt szállították Pozsonyba az ékességet, és mindannyiszor Komárom környékét is érintette a menet.