„Legnagyobb fényben Péczeli ragyoga köztünk”

1792 legvégén a frissen megözvegyült, nemrég Krisztina lányát is elvesztő Varjas Katalin fogta gyermekeit, Józsefet és Klárát, elhagyta Komárom városát, Debrecenbe tartott. A helyi művelődés- és egyháztörténet egy rövid, de annál intenzívebb szakasza ezzel a költözéssel egyszer és mindenkorra véget ért. Az alkotóereje teljében elhunyt férj és apa, Péczeli József református lelkész, író, költő, műfordító és irodalomszervező volt.

Az indulás

Péczeli József 270 évvel ezelőtt született Putnokon, Péczeli Imre református prédikátor fiaként. 1767ben került a Debreceni Református Kollégiumba. Innen kezdi meg 1778-ben nyugat-európai tanulmányait. Lipcsével kezdődően, Jéna, Bern, Genf és Utrecht városában fordul meg, miután 1783-ban felszentelték, a komáromi református gyülekezet vezetését vállalja el. A tanuló évei alatt számos nyelvet elsajátított, megismerkedett a felvilágosodás eszméivel, széles kapcsolathálót alakított ki – egyszóval készen állt arra a szerepkörre, ami Komáromban várta. A II. József által kiadott Türelmi Rendelet után a protestáns egyházak szabadabban gyakorolhatták hitüket, s 1783-ban a komáromi református gyülekezet debreceni teológiatanárának tanácsára Péczeli Józsefet hívta meg lelkésznek. „Először nemet mondott. Időközben megérkezett Mindszenti Sámuel Komáromba, de továbbra is hívták Péczelit. Úgy tartja a fáma, hogy a gyülekezet észrevette, valami miatt nem akar jönni. Megtudták, hogy állítólag a földrengésektől félt” – fejtegeti az Új Szónak Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, majd így folytatja: „Megírták neki, hogy tiszteletes úr, jöjjön nyugodtan, már csak itt-ott mozog a föld.”

A felvilágosodás gyermeke

Cikkünk címe nem mástól, mint Kazinczy Ferenctől származik, aki ekképp írt Péczeliről Pályám emlékezete című művében: „Nem a’ legszebb, de a’ legnagyobb fényben Péczeli ragyoga köztünk. A’ hős lelkü férfi nem gondola nevével, melynek képzellhetetlen sietéssel irkált könyvei által nem ígérhete tartósságot, nem gondola erszényével, nem gondola életével; mindenét áldozatba hozá az ügynek, eléggé megjutalmazva ha ő vesz is, csak ez gyarapodjék. Korábban hala meg mint várni lehete, elölve éjjeli ’s nappali dolgozásai által, ’s ez vala vég sóhajtása: Vég lehellésem is hazámnak szolgáljon!” Habár a nyelvújítás vezére érezhetően utólag sem kímélte meg a kritikától Péczelit, döntően mégis az elismerés hangján szólt a lelkészről, s egyben jelezte, hogy 1793-as halálának oka a megfeszített, szinte önpusztító munkatempó volt. A komáromi lelkész 33 éves korától haláláig a magyar irodalmi nyelvet állandóan pallérozva folyamatosan fordított mind vallásos, mind világi műveket, megalapította a Komáromi Tudós Társaságot, s önerőből elindította az első magyar tudományos népszerűsítő és irodalmi folyóiratot, a Mindenes Gyűjteményt – közben pedig a magyar irodalmi élet egyik központi figurája lett. Lévai Attila lelkész, illetve a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja lapunknak épp ezt a sokrétűséget emeli ki, amikor Péczeli jelentőségéről kérdezzük, hiszen a 18. századi lelkész mindössze 42 évet élt, s ezalatt munkássága 28 kötetre rúgott.

Bíró Ferenc könyvében (A felvilágosodás korának magyar irodalma) a következőképpen fogalmaz Péczeliről: „A jelek arra utalnak, hogy ő volt az 1780-as évek legismertebb és legtiszteltebb, majdhogynem osztatlan tekintélynek örvendő írója. Ez az elismertség annál inkább figyelemre méltó, mert nem támogatta társadalmi rang, mint a kor szent öregjeit.” Bíró megítélése szerint a kortársak szemében fordításaival vívta ki talán a legnagyobb tekintélyt, amelyek közül a legsikeresebb Voltaire Henriade című eposzának tolmácsolása, illetve az úgynevezett angol temetőiskola szerzői munkáinak átdolgozásai voltak – James Hervey Sírhalmai és Elmélkedései, valamint Edward Young Éjszakai gondolatok című műve.

Érdekes kérdés nemcsak Péczelivel, hanem a magyar felvilágosodással kapcsolatban, volt-e valamilyen ellentét a hagyományos vallásos világszemléletek, s az attól elszakadó, „e világi” szempontok között. Elég csak arra gondolnunk, mit jelentett ez az ellentét a nagy francia forradalom időszakában. Bíró Ferenc olvasatában ugyan voltak példák konfliktusokra, máskor pedig háttérbe szorult a vallásosság a szellemi elit köreiben, de a korabeli Magyarországon ez mégsem járt kiterjedt és súlyos ellentétekkel. E téren az egyik legbeszédesebb példaként említhetjük Péczelit, akinek istenhitéhez utólag sem férhet kétség, de aki közben az olyan, akkoriban radikálisnak is minősíthető szerzőkkel foglalkozott, mint a francia Voltaire.

Az egyházépítő

Fazekas László elmondta, amikor 1991-ben megválasztott lelkész lett Komáromban, tüzetesebben utánanézett elődeinek, közülük külön megragadta a figyelmét Péczeli József alakja, aki a komáromi hivatást kezdeti ódzkodása ellenére is elvállalta, s ezzel egyszerre vált lelki és fizikai „építkezővé”. Utóbbiként legnagyobb és legkézzelfoghatóbb fegyverténye a református templom felépítése volt, amelyet Mindszenti Sámuel lelkésztársával együtt irányított. Ha minden igaz, amikor ide költözött, magával hozta az épület tervrajzát is. Az építkezés 1784-ben kezdődött.

„Ha egy hollandus ma belép a templomba, akkor szétnéz, s azt mondja: ez milyen ismerős, olyan, mint egy holland templom”

– mondja Fazekas László, aki ezt már többször tapasztalta a Komáromba látogató holland hívőktől, vagyis Péczeli ezáltal is közvetített a korabeli Németalföld és Komárom városa között.

„Lelkészként sem lett egyoldalú, és nem úgy élte és szolgálta az Istent munkásságával, hogy azt csak a szószék magasából és a parókiája rejtekében tette volna. Nyitott volt a világra, a tudományra, a többet tudás motiválta, ebben az értelemben ma is jó motiváció lehet az ő élete. Számomra legalábbis az” – emeli ki Lévai Attila.

Alvó emlékezet

Ma a komáromi emlékezet kétségkívül kiváltságos helyzetben van. Olyan „sztárok” között oszlik meg a figyelem, mint Jókai Mór, Lehár Ferenc vagy Selye János. Az ő jelentőségüket fölösleges mélyebben boncolgatni, ám jegyezzük meg, egyikük munkássága sem Komáromban teljesedett ki. Péczeli József szűk kilenc alkotóévének viszont ez a város adott keretet. Itt „robbant be” tehetsége, s az a tudás, amit Debrecentől kezdve egészen Svájcig magára szedett.

Természetesen merő túlzás azt állítani, hogy Péczeli Józsefnek nincs nyoma a városban. Sírköve máig fennmaradt, az egykori református lelkészlak homlokzatán pedig megtalálható az az eredetileg 1904-ben állíttatott emléktábla, amelyen ifj. Péczely József és Tóth Lőrinc domborműve mellett szerepel id. Péczely József neve is. A Komáromi Református Egyházközség könyvtárában is van nyoma Péczelinek, ahol jelenleg egy munkája lelhető fel. Ez Majzonnet Lajos holland prédikátor ötkötetes Ótestamentum-magyarázata. A mű 1791-es kiadású, egy komáromi nyomda terméke. A református templom építtetőjeként helytörténeti munkákban és idegenvezetések során is rendszeresen hivatkoznak rá, de Lévai Attila és Fazekas László szerint ebben szinte ki is merül a közbeszéd. Lévai Attila úgy véli, nem lehet megelégedni Péczeli emlékezetének jelenlegi állapotával: „Mintha kikopott volna az emlékezete az egyházból. Lehet, hogy ebben közrejátszhat az a tény is, hogy az irodalom történészei inkább lelkésznek tartják, míg az egyháztörténészek inkább az irodalmárt látják benne. Bárhogy legyen is: legalább nekünk, a szlovákiai magyar református szellemi életben az őt megillető helyre kellene tennünk valamilyen módon. A múlt egyik nagy mulasztását a jövőben helyre kell tennünk, hogy méltó legyen emlékezete – s ne csak Komáromban.”

„Ezek az emberek sok esetben olyanok, mint az ibolya. Van egy ilyen kis rigmus, hogy légy szerény, mint az ibolya, amelyet sötétben is elárul az illata. Hatottak az emberekre a maguk céltudatos munkálkodásával, Péczeli körül is ott voltak azok a személyek, akik észrevették, hogy erre a közjót szolgáló irányvonalra érdemes figyelni”

– hangsúlyozza Fazekas László.

Péczeli emlékének „halványságát” okozhatja az is, hogy a ma emberének a 18. század világa már igen távolinak tűnhet. Ez természetes, hiszen az azóta eltelt bő 200 év számos eseménye, sorsfordulója és személyiségei erősebben hatnak ma az emberek tudatára, mint a felvilágosodás korának ugyancsak mozgalmas és izgalmas, de egyre távolodó történései. Végül meg kell említeni Péczeli József túlságosan korai halálát is, amely csonkára és rövidre szabta pályáját. Könnyebb volna őt „közelebbi” alakként érzékelni, ha lankadatlan munkabírásával megéri a reformkort, miközben talán egyre több saját művet is ír.

Putnoki szülőhelyén egy emléktábla őrzi az emlékét, a helyi művelődési központ és az iskola viseli a nevét.

Érdekes módon a fáradhatatlan komáromi lelkipásztor és irodalmár szellemisége bizonyos értelemben folytatódott a családján belül. Fia, ifj. Péczely József (1789–1849) ugyan csak bő három évet élt Komáromban, de mint pedagógus, történész és költő később a Debreceni Református Kollégium történetének fontos személyiségévé vált.