Vlček: Csúcs lenne a két olimpiai négyes! A kajakos legenda támogatja a klubalapítást Gútán

Kijelenthető, hogy már visszavonult az élsporttól?

Sportolói mivoltomban igen. A sportkarrrierem versenyzőként véget ért.

Legutóbb a párizsi ötkarikás játékok előtt beszélgettünk, amikor kiderült, hogy sérülése miatt nem tud harcba szállni a kvótáért. Akkor a szamarkandi, nem olimpiai számok világbajnokságát célozta meg, ahova azonban mégsem jutott el.

Akkor azt gondoltam, ha kicsit megpihenek az edzőtábor után és nem fogok indulni az első válogatón, a vállam kicsit jobb állapotba kerül, és elkezdhetek újra teljes erőbedobással edzeni. De végül úgy döntöttem, hogy már elég volt. Időm se volt már annyi, nem is tudtam volna úgy felkészülni, ahogy azt magamtól elvárom, úgyhogy elengedtem ezt az egészet (nagyot sóhajt).

Hány év után is?

Profi szinten 17 éves korom óta kajakozok, most vagyok 42. Úgyhogy sok év után...

Milyen érzés, hogy ez a fajta kötöttség megszűnt?

Eleinte nagyon furcsa volt. Sőt, még most is kicsit furcsa szombaton vagy vasárnap úgy felkelni, hogy nem kell menni edzésre, otthon maradhatok. Ha nem csinálok semmit, úgy érzem, az a nap valahogy nem igazán jó, hogy valami kimaradt belőle. Nem is arról van szó, hogy nyugtalan lennék, csak azt érzem, hogy elcsesztem a napot. De ez tényleg csak a hétvégére korlátozódik, mert a parlamenti munka és kajakszövetségbeli teendők is lefoglalnak hétközben. Nagyon sok a találkozó, a tárgyalás, sok az utazás Komáromból Pozsonyba és vissza, mindez annyira lefoglal, mint ha továbbra is sportolnék. Benne vagyok ugyanabban a rezsimben, csak nem versenyzőként.

Hol (volt) a nehezebb helytállni, a kajakban vagy tisztviselőként?

Ennyi év után a sportolás nekem rutinból jött. Megvolt az edzésterv, az ember be tudta osztani az idejét ez alapján, az egész napját, az egész hetét. Most pedig nagyon gyorsan változik minden, más rezsimbe kell átváltani. Ezt még szoknom kell. Azelőtt fizikálisan fáradtam el, voltak olyan napok, hogy csak ledőltem a tévé elé, és nem volt erőm fölkelni se szinte, a legkisebb mozgáshoz se, annyira lemerültem. Most pedig mentálisan fáradok el hasonlóan, gyakran beszélni sincs kedvem, ha hazaérek, és semmire nem akarok gondolni (nevet). Most már tudom, elfáradni kétfajtaképpen is lehet.

Róbert Petriskától átvéve a kajak-kenu sík vízi szakágának vezetését, mi a legsürgetőbb feladata?

Azt az 5-6 kiemelt pontot, amit a kampányomban említettem, valóra is szeretném váltani. Transzpransen, korrektül akarok eljárni. A papírozás után az első lépést már megtettük, kihirdettük a pályázatot a különböző korosztályok válogatottjainak edzői posztjaira. Meghallgattuk a jelentkezőket, hogy a legjobb szakemberek kerüljenek pozícióba, első körben az ifjúságiaknál tudtunk győztest hirdetni Kristína Medovčíková személyében. Egyébként az alapoktól rakjuk össze a szövetséget, azt, hogy kinek milyen kompetenciája lesz a végrehajtó bizottságban, mivel fognak foglalkozni az egyes bizottságok. Fontos kialakítani a szabályokat, hogy mindenki úgy dolgozhasson, hogy tudja, miért felelős.

A megválasztása utáni első nyilatkozataiban hangsúlyozta, a prioritásai közé tartozik, hogy kiszélesítse a sportág bázisát. Mennyien voltak, amikor az ön korosztálya kezdett, és mennyien vannak most?

Amikor én kezdtem, nagyon sokan voltunk, sok gyerek sportolt. Aztán volt egy nagyobb kiesés, de most újra azt veszem észre, hogy többen akarnak sportolni. De ehhez megfelelő feltételeket kell biztosítani a számukra. Vannak is klubok, amelyek nagyon szépen fejlődnek, dolgoznak az infrastruktúra fejlesztésén. Nekünk az a feladatunk, hogy segítsük őket, adjuk meg nekik a lehetőséget a fejlődésre. El kell érni, hogy minél több gyerek jöjjön el a klubokba és próbálja ki a kajakozást, ezért biztos, hogy jobban kell propagálni a sportágat, a médiában, de az iskolákban is. A mi időnkben elegek voltak az úgymond spártai, egyszerűbb körülmények is, ma már szofisztikáltabb, komolyabb dolgokat kell bebiztosítani a kajakozáshoz. Nagyon fontos, hogy az edzőkkel is dolgozzunk, sokat kommunikáljunk velük, hogy követhessék, mik a legújabb trendek, hogy ne maradjunk le ezen a téren se. Továbbra is fontos célunk, hogy nemcsak jó sportolókat neveljünk, hanem jó embereket is.

A meglévők mellett új klubok alapítását is említette korábban.

Igen, kitippeltünk három régiót, ahol el tudjuk képzelni új egyesületek létrehozását, mert vannak hozzá emberek is, akik elvállalnák a dolgot: Gútán, Vágújhelyen és Vágbesztercén. Minimum két városban a polgármester is támogatná ezt a projektet. Nagyon örülnék neki, ha ez sikerülne, jócskán kiszélesedne általuk a bázis, nagyobb lenne a merítési lehetőség. Persze, a kajak-kenut nem lehet csak úgy akárhová elvinni, a természeti körülményeknek adottaknak kell lenniük, víz nélkül nem lehet evezni (nevet).

A mai világban hatványozottan érvényes, hogy nagyon sok minden pénz kérdése. Mennyire nehezíti meg az anyagiak bebiztosítását, hogy a sík vízi kajak-kenu mellett Párizs után nem lehet az olimpiai eredményekkel érvelni?

Az biztos, hogy x százalékkal kevesebb állami dotációt kapunk, mert nem volt sportolónk az olimpián, amit megérzünk. Másrészt a sportminisztérium is leszögezte, azzal a céllal is alakult, hogy minél több sportolónk jusson ki a játékokra, ez pedig csak úgy érhető el, ha támogatjuk a sportot és a sportolókat. Nagyon jó példa erre Magyarország, ahol csak a Kovács Katalin Kajak-kenu Akadémia annyi támogatást kapott, ami nálunk a sportminisztérium teljes dotációs alapjának a 60%-a. Ezek óriási különbségek. Természtesen egy világbajnoki vagy ötkarikás érmet nem lehet megvásárolni, de ha jól fektetjük be a pénzt, akkor jönnek az eredmények. Ezen a téren is jó példa Magyarország. Ott a sportolók nemzeti hősök, nagy a presztízsük, ezért sokan is akarnak sportolni, ez nálunk hiányzik.

A közvélemény a sportágakat alapvetően az élsportolók eredményein keresztül látja és értékeli. Céljai között szerepel, hogy Los Angelesben újra legyen(ek) kajakos(ok) az olimpián. Ha nem sikerülne, azt személyes kudarcként élné meg?

Természetesen. Azért jelentkeztem szövetségi elnöknek, hogy produkáljunk egy olyan sportolót, egységet vagy egy olyan eredményt, amire büszkék lehetünk, arra, hogy újra ott vagyunk az olimpián. Teljesen jogos a kérdésfelvetés. Én azért vagyok itt, hogy megteremtsem azokat a feltételeket, amik ehhez szükségesek. Azért akarok a legjobbakkal dolgozni, a lehető legjobb edzőket is ezért választottuk ki – akikben némileg kételkedtünk, nem is kaptak bizalmat az első körben. Van négy ügyes fiúnk, akikben biztosan benne van egy olimpia, és hosszú idő után egy lánycsapat is, akik még nagyon sokat fejlődhetnek. Csúcs lenne, ha mindkét hajó kievezné a kvótát.