Milák másfél év után megszólalt

Milák az elmúlt másfél évben nemhogy a médiában, még versenyek után sem kommunikált a sajtó munkatársaival. Egyetlen pici nyilvános megszólalására a párizsi olimpikonok budapesti fogadásán került sor, amikor a műsorvezető unszolására két mondatban azért köszöntötte a Puskás Aréna szoborparkjában összegyűlt drukkereket. 

A helyes az lenne, ha mindenki arról tudna, amiről tudnia kellene. Az olyan témakörök, amelyek nem méltóak egy sportolóhoz, a sportolói közösséghez, azokat bent kéne tartani. Az elmúlt időszakban azt láthattuk, hogy nem ez történt 

– mondta Milák azzal kapcsolatban, hogy a hallgatása miatt számos bírálat érte a legkülönbözőbb médiafelületeken. 

– Az esetek 80-90%-ban köze nem volt a megjelenteknek a valósághoz. Megértem azt, hogy valamilyen szinten adnom kell magamból valamit, de ezen felül többet nem szeretek, nem akarok megosztani másokkal. Ragaszkodom a magánéletemhez, nem szeretném, hogy rólam szóljanak a hírek.

"Hibáztam"

A 24 éves úszó ugyanakkor az interjú végén is visszatért a témára, megköszönve a figyelmet azoknak, akik meghallgatták: „Nem mehetek el anélkül, hogy ne kérjek elnézést azért, hogy az elmúlt időszakban megbántottam olyan embereket, akiket nem szerettem volna. Felismertem ezeket a dolgokat, igyekszem változtatni rajtuk, a kommunikációmon is. Mert ha ezt egy picit jobban tudom alkalmazni, akkor jobban is elsülhetett volna a dolog. Hibáztam, sajnálom.”

Mégsem kiégés

A beszélgetésben szóba került, miért lépett vissza anno Milák a 2023-as fukuokai vb-n való szerepléstől. 

„Akkor abban a hitben voltam, hogy ez a kiégés, de utólag már nem gondolom ezt. A sportág jellegzetességének negatív lecsapódásának mondanám. Volt olyan év, amikor egy évben négy nagy világversenyen indultam, ez nagyon fárasztó volt, nagyon megviselt mentálisan is. 

Ezt minden évben ugyanilyen ütemben, ugyanilyen frekvenciában végigcsinálni, ebben könnyen el lehet fáradni. Akkor azt éreztem, hogy nem megyek házhoz a pofonért. Fukuoka előtt nem éreztem, hogy megvan bennem a kellő tűz” 

– érvelt Milák.

Akkoriban elgondolkozott azon is, hogy felhagy az élsporttal. 

„Meg-megfordult a fejemben, de miért tékozolnám el azt a lehetőséget, amibe beletettem már több évet, és van hozzá tehetségem, mert olyan tulajdonságaim vannak, amelyekkel ezt a hivatást nagyon jól és eredményesen tudom megcsinálni. Ez volt a visszatartó erő, hogy miért ne hagyjam abba” 

– magyarázta Milák, hozzátéve, két szakmabeli ember állt mellette végig ebben az időszakban is: Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár és az edzője, Szabó Álmos.

A folytatásról

Párizsban, az olimpián a teljesítményén nem látszott meg a kihagyás vagy épp az, hogy sokáig egyedül készült. A 100 m pillangó bajnokaként, a 200 m pillangó ezüstérmeseként az úszóversenyek egyik nagy sztárja volt a játékokon. 

Szakmailag sokkal nehezebb volt így, de imádok versenyezni. Saját magam legyőzése mindig sokkal jobban motivált, mint a mellettem úszók legyőzése. Imádom azt, amikor órákat edzek, és utána a kezem-lában nem tudom megemelni, az tölt el örömmel, hogy belehaltam, az az érzés tesz boldoggá, hogy előbbre jutottam

– jegyezte meg Milák. 

Az esetleges ismétlésre, Los Angelesig még három év van, de azért a következő olimpia is ott jár már Milák fejében. 

A szándék megvan rá, a lehetőségeim egyelőre kedvezőek. Szeretem az úszást csinálni. Los Angelest megígérni nem fogom, de mindent megteszek érte, az idei, szingapúri vizes-vb az biztosabb

– tette hozzá Milák.