Színjáték két felvon(ul)ásban

Szereplők: Rudolf Schuster világutazó, Mikuláš Dzurinda maratoni futó, Pavol Hrušovský házmester, Bugár Béla bugárbéla, Vladimír Mečiar kezes bárány, Michal Kováč nyugdíjas. (Színjátékunk szereplőit nem a képzelet szülte, hanem a jó édesanyjuk, valamennyien valóságos alakok, mert ilyen fazonokat ki sem lehetne találni. A párbeszédeket a történelmi hűtlenség kedvéért megmásítottuk.)

ELSŐ FELVONÁS

Szín: Pozsony patinás, ám néptelen belvárosi utcái. Időpont: kedd reggel, munkaidő. Az ünnepi díszbe öltözött szereplők kezükben lufival és zászlócskával, fiatalos lomhasággal sétálnak végig az utcákon, kedélyesen diskurálva ballagnak Európa felé. Éppen az elnöki palotához érnek. A belváros kandelábereit nem díszítik EU-zászlók, a lelkes járókelők nem fogadják éljenzéssel a prominens személyiségeket, egy síró kislányhoz éppen nem hajol le Pavol Hrušovský, és nem át ad neki egy lufit, Vladimír Mečiar széles mosollyal arcán nem veri hátba barátságosan Michal Kováčot (pedig szívesen megtenné), aki kisvártatva nem szólal meg.

KOVÁČ: Látod ezt, Doktor?! Ott fönn, a Grassalkováč-palotával szemben, ahol az én elnöki végnapjaimat számláló számláló volt egykor, most a csodás kék pirula reklámja meredezik. Érzed a változás szelét?

MEČIAR (beleszagol a levegőbe): Én csak ennek a Béla gyereknek a pacsuliját érzem. Ami meg téged illet, Miško, emlékezz csak vissza, hogy szólított téged a parlamentben a szépemlékű házédéeszes házelnök: vén f.sz! No, erre utal ez a Viagra. Vágod, apafej?

SCHUSTER: Ti csak veszekedjetek, most akkor is enyém a pálya! Ez már az én házam, az én váram. Apropó, tudjátok, mire készülök?

BUGÁR: Jaj, ne! Megint valami nagyot akarsz álmodni, Rudi?

SCHUSTER (diadal- és drienkovicaittasan): Csütörtökön elmegyek Trencsénbe, felhágok a vár fokára, fiatal zergeünő módjára kőről kőre szökellek, majd készítek néhány díjnyertes felvételt a várról.

HRUŠOVSKÝ: Vigyázz, öreg, onnan nagyon nagyot lehet esni. Mikor lesz ez, szerdán? Vagy csütörtököt mondtál? Mert akkor ott a kék pirula...

SCHUSTER: Nagyon vicces! Már a Mišo hasát fogom a röhögéstől... Olyan lassan haladunk, Miki, Európa meg vár. Nem gyorsítunk egy kicsit a tempón? Én még bírom. Kiléphetnénk.

KOVÁČ (Mečiarhoz): Én már tíz éve kiléptem. A HZDS-ből.

DZURINDA (a testőrökhöz): Engedjétek hozzám a polgárokat!

MEČIAR: Munkában vannak. Aki itt van, az csak miattam jött el. És szavazni is csak miattam mennek el.

BUGÁR: Figyelj, fülesbagoly: ott egy vén cigány. Úgy muzsikál...! És pont most nincs itt a Pali!

(A Mihály-kapu alatt hegedülő művészhez érnek. Bevárják a tévéseket, előkerülnek a százasok, a nyűtt vonóbul szól az Az a szép...)

MÁSODIK FELVONÁS

Szín: kék, sárga csillagokkal. Amúgy meg egy belvárosi kávéház. Díszlet: asztalok, székek, papírzászlócskák, kávéscsészék, kamerák, diktafonok. A szín lassan benépesül, a sajtó munkatársai megszállják a négyzetmétereket. Szereplők mint fent. Bugár szlovákozik, Mečiar magyaráz.

MEČIAR: ... szóval, a kampánycsendet ilyenkor meg lehet sérteni.

SCHUSTER (hangjában népi malíciával): No, azért nektek ez máskor is sikerült...

MEČIAR (felkapja a vizet, de csak az asztalról): Mit mondtál a pártomra?!

HRUŠOVSKÝ: Legyen békesség köztetek!

KOVÁČ (legyint): Á, nem.

MEČIAR (Hrušovskýhoz): Te mit papolsz bele? (Kováčhoz) Neked meg kell viszki? Nagyon jófajta, egy osztrák akcióból maradt vissza. Benyakaltassak veled is egy üveggel?

KOVÁČ (nem reagál, pedig érti a célzást)

BUGÁR: Rudi, hoztál magaddal abból a jófajta sompálinkádból? Azt mondja a pincér, nekik csak Unicumjuk van. Azt meg nem veszi be a Vlado gyomra.

SCHUSTER: Nooormális vagy? Az én drienkovicámat különleges, ünnepi pillanatokra tartogatom. A hokisok sem kaptak tőlem, csak egy kis zsebpénzt, no meg egy versikét, amit saját magam fabrikáltam. Akarjátok hallani? Hogy aszongya...

BUGÁR (a fejét fogva): El ne mondd még egyszer! Azóta is rajtad röhög a fél ország. Vigyázz, mert én meg eléneklem az Európát! Hogy a Dušík Gábor adja ki a cédédet...!

DZURINDA (Schusternek): Ne félj semmit, én meghívlak egy kis itókára. Telik a reprezentációs keretből, meg van alkalom is. Nyakunkon a referendum, igyunk a medve előbőrére.

SCHUSTER (félre, sziszegve): Gyerekek, ne szórakozzatok, még vesz a tévé!

Az urak mosolyt erőltetnek arcukra, kedélyesen diskurálnak tovább. Közben szégyenében kettéhasad a függöny.