Szex a parlamentben

Az ilyen statisztikák mindig népszerűek, gyakran a legolvasottabb cikkek közt végzik, az adófizetők keze ugyanis általában dühösebben markolja az egeret, mikor a hírt olvasva arra gondol: ezek az én pénzemen hallgatnak, legalább csinálnának valamit, ha már egyszer ott vannak.

Ez persze vaskos demagógia, hisz tudjuk, hogy a parlamentben az érdemi munka az egyes bizottságokban, nem pedig az ülésteremben folyik (bár egyesek megkérdőjelezik, folyik-e ott érdemi munka, de ez, mivel más lapra tartozik, nem tárgya ennek az írásnak). De akkor is, a parlamentet élete során kívülről szemlélő átlagpolgár vagy a karzaton támaszkodó gyalogtudósító valami miatt azt gondolja, azért csak illenék felszólalni, mert az is a parlamenti munka része. Lássuk, ki a három „néma levente”! A legkevésbé iskolázott honatya, a fideszes Lukács Mihály, az egykor szabad demokrata, majd független, majd fideszes Tölgyessy Péter és a szintén fideszes Szabó Ferenc; s közülük is a legnagyobb szófukar Tölgyessy, aki 1993 óta nem szólalt fel, ami már-már mikszáthi teljesítmény.

A hír olvastán máris ellátogattam a mi parlamentünk honlapjára, hátha találok rajta hasonló összefoglalót honi honatyáink üléstermi nyelvcsapásainak gyakoriságáról, s mivel ilyenre nem leltem, elhatároztam, levélben fordulok a t. Ház sajtóosztályához, ugyan, írják már meg, kik azok, akik hallgatásba burkolóznak, mikor a haza dolgairól van szó... (S ha már írnak, írják meg azt is, melyek azok a honatyák, akik kerülik a törvényhozást. Az egyik legtöbbet betegeskedő képviselőnek elsős egyetemista barátnője van. Nem értem, egy ilyen beteges ember mit tud kezdeni a bizonyára életvidám ifjú hölggyel. De az illető úr legalább felszólal, ha olykor bent van.)

Később megint ellátogattam ugyanarra a hírportálra. Kiadtak egy újabb hírt, mely szerint „a szex a legjobb lámpaláz-csillapító nyilvános szónoklat vagy egyéb szereplés előtt”. Stuart Brody skót pszichológus mindezt ötvenfős mintán végzett mérésekkel támasztotta alá.

A két információt egy lapon, egymás után olvasva sok minden megfordult az ember fejében. A Brodyéhoz hasonló empirikus vizsgálatok hiánya miatt persze azt nem állíthatjuk, hogy a Dunán innen és túl némasági fogadalmat tett honatyáink nemi élete nem kielégítő, emiatt stresszelnek, és ezért nem beszélnek a munkahelyükön. Lehet, hogy csak nincs mondanivalójuk. Nem tudom, melyik a rosszabb...