Žiga ígérete Szijjártónak

Csakhogy mindenki tudja, hogy a nyelvtörvény módosítása nincs a Hlas-pártbeli Žiga hatáskörében, vajmi kevés ráhatása van, hiszen Martina Šimkovičová tárcája terjeszti elő azt, és éppen ő az, aki a szlovák nacionalista SNS támogatásával a törvénymódosítás életbe léptetését szeretné elérni. 

Ezért Žiga és Szijjártó találkozója mindössze szimbolikus gesztus volt – valódi eredmény nélkül –, és nem volt több diplomáciai PR-fogásnál. A magyar külügyminiszter elmondhatja, hogy figyelmet fordít a határon túli magyarokra, míg Žiga saját politikai imázsát építgetheti, de a tárgyalás valódi eredmény nélkül végződött. „Milyen ember az, aki még ígérni sem tud?” – szokták mondani. Ráadásul az SNS és Šimkovičová kezében ezzel egy újabb ütőkártya jelent meg, amellyel a Hlast és a koalíciót is sakkban tarthatják. 

Így a nemzetiek és a Hlas közötti feszültség még tovább fog nőni, miközben Robert Fico csendesen figyeli az eseményeket – tudva, hogy a nacionalista konfliktusok napirenden tartása eltereli a figyelmet a valódi gazdasági problémákról, az adóemelésekről és az egyre nehezebb szlovákiai megélhetésről, és így az ország más, égetőbb gondjai árnyékban maradhatnak. 

Mindeközben pedig egy, magát úgynevezett szuverenistának és patriótának hazudó magyar „politikus” otromba módon, barátian, önfeledten mosolyog és fotózkodik Šimkovičovával, aki éppen azon dolgozik szorgalmasan, hogy a magyarok jogait visszaszorítsa. Mečiar és Slota ténykedése is csak gyerekjátéknak tűnhet ahhoz képest, amit most Šimkovičová tervez.

Elgondolkodtató, hogy az emberek a kulturális miniszter asszony ötletének hallatán nem érzik szükségét annak, hogy kifejezzék tiltakozásukat, pedig már maga a felvetés, a nyelvtörvénnyel kapcsolatos javaslat is egyértelműen azt célozza, hogy a nyelvi jogainkat korlátozzák. Hogy hagyhatnánk, hogy ilyen ufóhívő, hoax-, illetve álhírgyártók és -terjesztők előírják, hogyan, mikor, hol és kivel beszélhetünk magyarul, az anyanyelvünkön?! 

A nyelvtörvény a héten Budapesten is szóba került, amikor Szijjártó találkozott Juraj Blanár külügyminiszter úrral is. Természetesen nagy volt az egyetértés a két fél között. Ha azonban mélyebben belegondolunk, láthatjuk, hogy a Smer pártot, amelyhez Blanár is tartozik, a választás előtt a magyar kormány erőteljesen propagálta. Teret biztosított neki, sőt még a magyar közmédiában is szerepelt Fico. Ott a riporter előre egyeztetett kérdéseket tett fel neki: „alákérdezett”. Nos, ha ennyire jó a kapcsolat és ilyen nagy az egyetértés a két kormány között, akkor valaki árulja már el, mi szükség van erre a nyelvtörvény-módosításra? Blanárnak ehhez körülbelül annyi köze és ráhatása van, mint Žigának – vagyis szinte semmi.

Végső soron tehát sem a Szijjártó–Žiga-, sem a Szijjártó-Blanár-találkozó nem változtat a magyar közösség helyzetén, sőt csak további adut adnak azok kezébe, akik mindezt ellenünk akarják felhasználni. Šimkovičová és az SNS pedig ezzel a tervezettel zsarolhatja Fico kormányát. 

A nagy kérdés csak az, hogy ha majd tényleg elfogadják a javaslat bármelyik pontját, arra vajon hogyan fog reagálni a szlovák és a magyar kormány? Szerintem sehogy. Diplomáciai szinten talán elhangzik majd néhány jól csengő mondat, ígéret, de a valóság egészen más lesz. 

És ahogy ez már lenni szokott: a szlovák nacionalista politika ostora ismét a mi hátunkon, a magyarok hátán csattanhat.