Szeressétek egymást!

Eddig a platóni ideák világa. Tökéletes társadalom, tökéletesen működő közösség márpedig nincs, vannak viszont közösségek, amelyek igyekeznek élhetők, működők és elfogadhatók lenni. Szlovákia sajnos nem ilyen közösség, nem ilyen társadalom. Szabályai vannak ugyan, de azokat legkevésbé a reflektorfényben álló ún. elitek tartják be. A szabályok áthágása szankcióval jár ugyan, de a szankciók nem mindenkire vonatkoznak, főleg nem azokra, akik magasról tesznek a szabályokra. A közösség tagjainak egy része még mindig fegyelmezett, sőt, egy része meggyőződésből az. Még.

A nagy okosok azt mondják, a gyermeket nem szabad fegyelmezni, inkább okos szóval kell oktatni, mert egyébként gátlásos, sikertelen, frusztrált lesz. Amíg a teljesítményről van szó, addig ez így is van. Amint viszont csínytevésről, a helyzet már más: a következmények nélkül maradó rossz cselekedet önző, gonosz, fegyelmezetlen, akarnok embereket nevel. Hogy a szankció mikor egyéniséget romboló, frusztráló, ergó helytelen, s mikor nevelő, óvó és tisztességre vezető, nehéz eldönteni. Nagyanyáink pszichológiai, analitikai, neveléslélektani szakkönyvek nélkül is képesek voltak rá. Ami ugyanis képessé tesz a megkülönböztetésre, az a szeretet. Kétezer éve a Megváltó örökül hagyott nekünk egy mondatot: Szeressétek egymást! S kétezer éve nem tudunk mit kezdeni vele.

Társadalmunkban a szabályok alig működnek. Már nem az első nemzedék nő fel úgy, hogy látja: a szabályokat betartó ember a vesztes, a tisztesség jutalma a kudarc, a kiszámíthatóság lassan már nem értelmezhető kifejezés. Már nem az első nemzedék nő fel úgy, hogy látja: a szabályok betartásáért felelős intézmények maguk a szabályszegők, a hatalom nem igazgat, hanem uralkodik, a vezető nem tekintély, hanem akarnok.

A szabálytisztelő társadalmakban, az élhető közösségekben is előfordul időnként, hogy megőrül valaki, „önként, kéjjel öl”, lop, garázdálkodik. De a szabályokat nem tisztelő közösségben törvényszerű az egyén kudarca. Nem védi tőle sem a szigor, sem a szeretet. A taxisgyilkos kamaszok tette talán a véletlen műve, bekattantak és öltek, de az is lehet, hogy nem. A szabályokkal visszaélő, az egyetemista lányt hét évig vegzáló hatalmasok eljárása viszont nem a véletlen műve. Kauzális nexust találni a kamasz gyilkosok és Malina Hedvig közt lehet, hogy összeesküvés-elméletre hasonlít, de egy dolog biztos: annyi energiával, amennyit Hedvig vegzálásába fektetett rendőr, ügyész, bíró, szakértő, komoly bűneseteket lehetett volna megelőzni. S ha a gyűlölet helyett, amit közben felelős intézmények fröcsköltek országszerte, pozitív érzést, mondjuk tiszteletet sugároztak volna, talán nem jut eszébe három kamasznak ölni.

Szeressétek egymást! – mondta az a megkorbácsolt, megalázott, leköpött, és végül megölt ember, akinek talán annyija sem volt, amivel meggyalázott testét betakarják, s mi nem tudunk, mit kezdeni az üzenettel. Érdemes hát elgondolkodni rajta. Holnap az ő eljövetelét ünnepeljük.