Szegény embert az EU-támogatás is húzza

 

Azt eddig is tudtuk, hogy az uniós támogatások elosztása az állami korrupció melegágya. A kommunizmusban szocializálódott kelet-közép-európaiak erre sokszor csak legyintettek: végül is nem a mi pénzünk bánja. Érdemes megnézni, hogy a mi kistérségeinkben miként hasznosul a brüsszeli manna. A korrupció helyi szinten is érvényesül, legfeljebb kisebb mértékben. Ezt felszámolni valószínűleg sohasem sikerülhet. Azt viszont meg kell nézni, hogy a már megvalósult projekteknek mi lett a sorsuk, de még inkább azt, amiről még alig beszélnek, hogy egyáltalán volt-e értelmük? Ez az utóbbi kérdés az, amelyet legújabban egy-egy elemző óvatosan pedzeget. Ugyanis nem biztos, hogy az ingyen kapott pénzt mindig hatékonyan használják fel. A támogatásokat sok esetben olyan presztízsberuházásokra költik, amelyeket más körülmények között meg sem valósítanának, esetleg jóval későbbre terveznék. Ilyen tipikus invesztíciók a kisvárosok, faluk főtereinek felújítása, de bizonyos esetekben akár az iskola bővítése is. Az igaz, hogy a település szépül, de minek a csinos tér, ha nincs pénz fűtésre, fizetésre, minek a nagy iskola, ha alig lézengenek benne a gyerekek, vagy akár egy kerékpárút, ha turisták se járnak erre, a környékbelieknek meg eddig is elég volt a töltés? Csak mert erre lehetett pénzt szerezni? Az igazi gond egy megtévesztő képlet. Tény, hogy egy-egy uniós támogatás elnyeréséhez gyakran elég ötszázalékos önrész, de ha ennek a kigazdálkodása is gondot okoz, a támogatás lehívásakor már egy átgondolatlan fejlesztésről van szó. Egy nagy projekt öt százaléka helyi szinten komoly kiadásnak minősülhet, és a pénznek máshol talán jobb helye lenne. Esetenként előfordul, hogy csak egy helyi politikus öncélú imázsépítéséről van szó, vagy egy projektmenedzser minél nagyobb százalékot akar leszakítani, esetleg a beruházó szerez magának egy újabb megrendelést. A legrosszabb az, ha egy ilyen beruházásra a település kölcsönt vesz fel. Ekkor éli fel igazán a jövőt a jelen kárára.