Százalékháború

Franciaországban elsöprő győzelmet aratott a demokrácia, nagyon sok demokratának mégis keserű maradt a szája íze. Mi már csak tudjuk, milyen lehangoló érzés, amikor a valaki ellenében kényszerétől vezérelve kell oda adnunk a voksunkat, ahová egyébként eszünkbe sem jutott volna. Nos, ez az érzés kitapintható az első francia lapvéleményekből meg abból, hogy a francia jobbközép és a baloldal már vasárnap este, abban a minutumban összeveszett, amint közzétették az első nem hivatalos eredményeket. A centrista jobboldal a majd 82 százalékot úgy akarja feltüntetni, hogy az Chirac személyes vonzerejének és programjának köszönhető. Viszont a Chirac mögé kényszerűségből felsorakozott baloldal felháborodva tiltakozik, mondván: a rendkívüli történelmi helyzetben nem egy személyt támogattak, hanem a köztársaság értékeit védték, ezért az újraválasztott elnöknek tudomásul kell vennie, hogy felhatalmazását nem a jobboldal képviseletére, hanem a demokrácia védelmére kapta. Persze ezt Chirac aligha veszi tudomásul, ezt azon melegében kilátásba helyezett lépései igazolják. Tény, hogy a második forduló alig hasonlított a klasszikus elnökválasztásra, inkább Le Pen-ellenes népszavazás volt. Valószínűleg Chirac is tudatosítja bombasztikus kampányszövegei mögött, hogy nem a 82 százalék a realitás, hanem az, hogy az első fordulóban megalázóan alacsony, 19,88 százalékos támogatottsággal győzött. És tekintettel arra, hogy öt hét múlva parlamenti választások lesznek, Le Pen eredményére is érdemes odafigyelni. Az első fordulóban, jó tíz százalékkal alacsonyabb részvétel mellett 16,86 százalékot kapott, most pedig 18,04-et. Ami több százezer plusz voksot jelent az első fordulóban kapott majd ötmillió szavazathoz. Ez sem elhanyagolható erő. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a 82 százalék egyedülálló teljesítmény, ezért a centrista jobboldal azt reméli, hogy a júniusi parlamenti választásokon is győzni fog, és megszűnik a kényszerű társbérlet: eddig a széles jogkörökkel bíró jobboldali államfőnek a baloldali Jospin-kabinettel kellett osztoznia a hatalmon. Viszont a Jospin első fordulós veresége miatti sokkból magához tért baloldal is mozgósította erőit, és a parlamenti megmérettetésre készül. Vasárnap még zajlott az elnökválasztás, amikor a Sofres intézet már a törvényhozási csatáról készített felmérést, s e szerint a baloldal 41, a jobbközép 37, a szélsőjobb pedig 16 százalékot kapna. Ez utóbbi azt jelenti, hogy Le Penék lehetnek a harmadik erő, ami ugyancsak szokatlan, most még meg sem jósolható mozgásokat eredményezhet a francia politikai palettán. Bárhogy alakuljanak is a dolgok, egy biztos: ezentúl a mindenkori államfőnek és kormánynak sokkal jobban kell összpontosítania a rázós témákra: a bűnözés visszaszorítására, a bevándorlás-politikára, az uniós politikára, a szociális feszültségek enyhítésére. Egyszerűen: ki kell énekelni Le Pen szájából a sajtot.