Sorra kalapoznak

Az érintettek hosszú heteken keresztül viaskodtak a Szlovák Gázművek privatizálásának kivitelezésén, s most, hogy az ügy nyugvópontra jutott, kezdődik a következő menet. A stratégiai fontosságú nagyvállalat 49 százalékáért kifizetendő 130 milliárd korona túl nagy összeg ahhoz, hogy a folyamatosan pénzhiánnyal küszködő szaktárcák és állami intézmények ne kezdjenek el lobbizni néhány milliárd korona lecsípése érdekében. A zsíros konc feldarabolása ugyan még csak virtuálisan zajlik, hiszen a kormány a magánosításból eredő bevétel megfelelő felhasználásáról csupán április legelején dönt, azonban a lökdösődés a parlamenti választások közeledtével egyre nagyobb.

Kezdetben a kabinet azt hangoztatta, az összeget mindössze két célra használják fel, mégpedig a nyugdíjreform finanszírozására (erre 65 milliárd koronát szánnak), továbbá az államadósság törlesztésére. A Nemzeti Vagyonalap előzetesen összeadta, hogy a kormány a különböző rendeletei, döntései révén a privatizációból eddig hány milliárd koronát ígért a legkülönbözőbb szervezeteknek. Csak csemegézünk az ígért pénzekből: a Szlovák Rádiónak 123 milliót, a Nemzeti Teniszközpont építésére 195 milliót, az autóipar fejlesztésére 150 milliót, a vasutak régi adósságainak törlesztésére 4,4 milliárdot, a községeknek a gázművesítéssel kapcsolatos kiadásaik mérséklésére 4 milliárdot, az eladósodott egészségügyi intézmények megsegítésére 3,7 milliárdot, az állami garanciák visszafizetésére 5,1 milliárdot, és még sorolhatnánk. Bár Mária Machová privatizációs miniszter szerint a vagyonalap listája a kormány számára nem mérvadó, mégis sokat sejtető. Összegezve az ígéreteket, ha mindent a gázművek pénzéből fizetnének ki, akkor a legfontosabbnak szánt adósságtörlesztésre a várt 60-70 milliárd korona helyett csupán alig 20 milliárd korona jut.

Szakértők szerint a Szlovákia iránti bizalom megingását kockáztatjuk azzal, ha a tetemes államadósság lefaragása helyett teniszcsarnokok építésére összpontosítunk. Gyakorlatilag vissza nem térő lehetőség előtt áll a Dzurinda-kabinet: soha ekkora összeg nem állt rendelkezésére, mint most; ezért ha a pénzforrást az igazán lényeges dolgok finanszírozása helyett szétaprózza és elfecsérli, akkor már a közeljövőben a folyamatosan halmozódó adóssághegy és annak kamatos kamatainak terhe alatt fogunk nyögni. Márpedig a gazdaságban nincsen olyan himalájai málhahordó serpa, aki a terheinket helyettünk cipelné...