SIDÓ H. ZOLTÁN

Még alá sem írta a kormány a szerződést a dél-koreai Hyundai autógyár zsolnai letelepedéséről, máris homokszem került a gépezetbe. Pavol Rusko gazdasági miniszter gyakorlatilag mindent megígért a távol-keleti nagyberuházónak, csakhogy Szlovákiát válassza a lengyel „mocsárvilág” helyett, ahogy Ján Slota, Zsolna polgármestere fogalmazott. Viszont máris kiderült, a tervezett határidőig, azaz 2006. szeptember végéig valószínűleg nem vagyunk képesek az autópályát Pozsonytól az észak-szlovákiai iparvárosig megépíteni. Pavol Prokopovič közlekedési miniszter szerint néhány hónap késés nem jelenthet akadályt, ám Rusko úgy látja, az ország szavahihetősége a tét. Hogy tovább bonyolódjék a helyzet, Mikuláš Dzurinda miniszterelnök a tegnap esti rendkívüli, a Hyundai miatt összehívott kormányülés előtt megjegyezte: a hitelfelvételre szoruló sztrádaépítő Doprastav ne is számítson állami garanciára. Az már csak hab a tortán, hogy a nem éppen józanságáról ismert Slota tegnap józanságra intette a kormányt. A 22 milliárd koronába kerülő, 40 kilométeres autópálya-szakasz körüli kellemetlen hullámverés esetleg azt vetítheti előre, hogy túlvállaltuk magunkat. Vannak azonban más problémák is a Kárpátok Detroitja felé vezető (épülő) úton. A hazai szakmunkásképzők, gépipari középiskolák tananyaga és persze felszereltsége messze elmarad a követelményektől, a korszerű autóiparban megszokott gyakorlattól. Középtávon Szlovákiának mintegy 30 ezer, jól képzett autógyári szakmunkásra lesz szüksége. Ennek érdekében jó lenne, ha a maradékelv alapján finanszírozott oktatásügyben legalább a szakmunkásképzőknek juttatnának valamivel többet. Ugyanis rövidesen kiderülhet: tény, hogy olcsó munkaerő vagyunk, de már nem igazán képzett.