Repülésünk gumiszálon

Az egységes földművesnek kapa- és kaszanyél-, nekünk diákoknak iskolastop volt aznap. Április végén sáskamód pusztíthattak a levéltetvek és egyéb növénygyötrő kórságok, a piros betűs május elsején azok sem támadtak. Mivel hogy központilag, ötéves tervezéssel volt irányítva az ünnep, és elrendelve még az időjárásnak is, hogy hétágra kell tűznie a napnak, mert különben leváltatik.

A derült égért felelős szocialista munkabrigád tagjainak képe pedig lekerül a szocialista haza élenjáróinak táblájáról. Látványosan csak az időjárás mert ellenállni: sehonnai bitang légárammal szembefújni. Leszaggatni s árokba röpíteni a békegalambokat. Ónos esővel támadni, s fejünkre, arcunkba oldani a magasba emelt transzparensek vörös színét. Mert az iskola alagsorából, ahol – miként a szöges-dróttal csipkézett vasfüggönytől keletre mindenütt – örök időkre rendezkedtünk be a marxista-leninista ceremóniák kellékeivel, köztük a munka ünnepének éljenzésére eszkábált szertartás-hozzávalókkal. Kisimítgattuk az egyenintegetésre és uniforméljenzésre gyártott krepp-papírtincseket, kiegyenesítettük a farostlemezből szabott sarlót és kalapácsot, valamint a legújabb centralizált designhoz novellizáltuk a béke, a szabadság, a proletár internacionalizmus és testvériség, a szocialistatömb-közösség, a varsói szerződés, a kágéesté és a törvénnyel szabályozott szojuzimádat hungarocellből vágott jelképeit. És vonultunk föl-föl mi rabjai a földnek a világ egy hatodán. Mi tagadás, a legtöbben – a kényszerűséget ellensúlyozandó – azért a földhözragadt célért, hogy miután a május elsejei kalamitásban elhaladtunk a dísztribün előtt, kálváriánk végén pa-pírtálcán nyomjanak a kezünkbe egy pár gőzölgő bőrös virslit, valamelyik hazai konzervgyárban készült dijoni mustárutánzattal körítve. Aztán a parancsszavakkal feltüzelt lelkesedés, a fenyegetésekkel kiváltott nagy eufória után kilométereket gyalogoltunk hazafelé a központi ünnepségekről, mivel a kisebb településekről csak az odaszállításhoz biztosították az ingyen buszt, vissza már nem. Útközben a vásári asztalokat rogyásig borító, s az akkori szabadságunkat leginkább kifejező játékkal szórakoztunk: alkarunkra feltekertük, majd lepergettük róla a similabdát (gumiszálon lógó, faforgácsból gyúrt, krepp-papírral burkolt labda). ĺgy voltunk mi elengedve: repülhettünk gumiszálon.

S nem csak május elsején.