Raszkolnyikov Budapesten

 

Mint az közismert, szélsőjobbos kötődésű motorosok az Élet Menetének napján szerettek volna a fenti, félreérthetetlen elnevezésű eseménnyel erőt és jelenlétet demonstrálni Budapest utcáin, Orbán Viktor miniszterelnök azonban utasította Pintér Sándor belügyminisztert, hogy akadályozza meg az Élet Menetének résztvevőit méltóságukban sértő esemény megtartását. A dilemma a következő: nyilván jó ízlésű demokrata nem akarhatja, hogy emberirtással szóviccelő rendezvények valósulhassanak meg. Másfelől azonban egy miniszterelnöknek de jure nincs joga arra, hogy ízlésének megfelelően avatkozzon be abba, mit lehet és mit nem. Azt törvények és rendeletek szabályozzák, amelyeknek mindig és mindenkire egyformán érvényesnek kell lenniük. Kicsit absztrahálva el is jutunk az általánosabb problémáig. A ma demokratikus politikája sok esetben gúzsba köti a hatalmon lévőket, és procedurális okok miatt nem teszi lehetővé, hogy megtegyék azt, ami nyilvánvalóan helyes és szükséges. Azzal szembesülnek, hogy a demokrácia működtetéséhez szükséges alapvető társadalmi környezet (rendszeres választások, ellenőrző szervek, média és közvélemény) leszűkíti lehetőségeiket. Egy miniszterelnök a rá nehezedő pártpolitikai nyomás miatt nem léphet semmi olyat, ami miatt elveszíti a következő választásokat, még akkor sem, ha az ország hosszú távú érdeke pont azt a lépést kívánná. A média és a közvélemény-kutatók lépten-nyomon reagálásra és reaktív politizálásra késztetik a hatalmon lévőket. Kínálja magát azonban egy lehetséges út. Ez a demokratikus normák részleges leépítése, a demokrácia nevében. Szabályok felfüggesztése, ellenőrök kiiktatása, a verseny manipulálása kíséri ezt az utat, amelyben a hatalmon lévő nem diktatórikus hajlamai miatt, hanem a cselekvésképtelenség elkerülése végett áldoz a demokrácia minőségéből – a hatékonyságért. Éppen ezt az utat választotta Orbán Viktor is: kicsiben akkor, amikor megtette azt, amit helyesnek gondolt a törvények felett átnyúlva is; nagyban pedig akkor, amikor átépítette, lebutította a magyar demokráciát annak érdekében, hogy hosszú távú kormányzásra rendezkedhessen be és végrehajthassa azokat a strukturális reformokat, amelyeket elengedhetetlennek érez. Ez az út azonban végső soron zsákutca: a demokrácia önmagában és önmagáért is érték, hiszen csak ez teszi lehetővé az emberek tömegei számára, hogy ésszerűen, szabadon élhessék életüket. Kisebbségi szemmel ennek még egyértelműbbnek kell lennie. Veszélyes félreértés azt gondolni, hogy Orbán valamiféle diktátori ösztönökkel rendelkezik: csupán olyan áldozatokat hoz a hatékony kormányzás lehetősége érdekében, amelyek meghozására senkitől sem kapott felhatalmazást. Nem egy despota, hanem a magát különlegessége miatt a társadalmi normák fölé helyező Raszkolnyikov képe bontakozik ki. Az elmúlt évek viszont arra utalnak, hogy az általa kiépített rendszer néhány határozott pozitívuma mellett összességében semmivel sem működőképesebb, mint az, amit leváltott. Csak ezt, épp a demokrácia leépítése miatt, nehezebb lesz utólag leváltani.