Pörgetik a bulit

Itt van például a Király Viktor nevezetű amerikás magyar énekes, aki már egy (talán több, már nem is tudom) magyar tehetségkutatón megmutatta, hogy tehetséges. Elénekelte az elénekelni valót, learatta a learatni valót, visszarepült New Yorkba, és szorgalmasan folytatta tehetségének további kutatását. Történt pedig nemrég, hogy bejelentkezett az egyik amerikai tehetségkutatóba, amelynek magyar változatát is megnézhettük. Bár Magyarország a maga globális kisugárzású médiapiacával intergalaktikus szinten is kétségkívül megkerülhetetlen tényező, az említett amerikai műsor tehetségkutatói most éppen ismét azon fáradoznak, hogy felfedezzék a világnak Király Viktort. A napokban például egy fekete lánnyal duettezett, és ő jutott tovább. Mindenki ünnepel, hiszen Király Viktor sikeresebb, mint valaha, és ezt végre Amerikában is megtudták. Mi lesz még itt, ha megnyeri a műsort?! Hát, valószínűleg semmi. Felléphet majd még több helyen, kereshet még több pénzt, és talán kiad néhány lemezt is. Sok sikert kívánunk neki. Nem is ez az érdekes, hanem hogy hány tehetségkutató műsor kell ahhoz, hogy valakit tényleg, úgy igazából felfedezzenek. Mert hát ismerünk néhány tehetséges előadót, akik tehetségkutatókat nyertek, és ezen az egy dolgon kívül másra nem is emlékszünk belőlük. Előadták mások dalait, maguknak is írattak néhány slágert, amelyekből valahogy nem akart sláger lenni. Nem fedezték őket fel eléggé, vagy mi lehet a gond? Valószínűleg az, hogy nem is tehetségesek. Vagy nem eléggé. Vagy nincs meg a hangjukhoz való eszük. Mert hát nem kellett ahhoz soha milliós nézettség, hogy egy tehetséges, zenéhez, hangszerhez értő ember népszerűségre tegyen szert. A tehetségkutató műsor fő célja tehát inkább csak a nézettség növelése. Ezért pörgetik le évente szinte ugyanazt, szinte ugyanannyira tehetséges emberekkel. Így van ez a pártokkal is, négy, vagy akárhány évente. Azt mondják, megoldásokat kínálnak, közben csak a saját szokásos bulijukat pörgetik. Persze, ez így túl egyszerű, túl populista. De próbáljuk csak ki, mi történne, ha egy évig egyáltalán nem követnénk a politikát. Nagyjából ugyanaz, mintha egy évig nem néznénk tehetségkutatót.