Populizmus vagy nem

Nem kavart túlságosan nagy port néhány jobboldali közgazdász múlt heti felhívása, melyben arra szólítják fel a politikai pártokat és főképpen a kormányt, hogy most, a választások előtti hónapokban a közpénzek elosztásában ne saját népszerűségük növelése legyen a fő szempont.Magyarán: óvják a kormányt az olyan intézkedésektől, melyek óhatatlanul növelik a közköltségeket. Ilyen intézkedések közé sorolják a felhívást aláírók a parlament döntését a családi pótlék alanyi jogon való folyósításáról, valamint a nyugdíjak aránytalanul nagy emelését. A felhívás első tekintetre nélkülözni látszik a szociális érzékenységet.

Nyilvánvaló, hogy a kisnyugdíjast senki sem győzi meg arról, van még lyuk a nadrágszíján, és a családi pótlék alanyi jogon való kifizetése ellen sem emelik fel hangjukat az átlagjövedelemből gyermeket nevelő családok. A felhívás címzettjei, persze, nem is a kisnyugdíjasok és az átlagcsaládok, hanem a szavazathajszoló politikusok, akik hivatali idejük lejárta előtt már a jövő terhére hoznak kiadásnövelő intézkedéseket. És bármilyen lehet a következő kormány, megoldást kell találnia az adott helyzetre. Amely – hangsúlyozta az egyik aláíró – minél kedvezőtlenebbül alakul, annál keményebb intézkedéseket követel.

Kérdés, hogy a költségnövelő populizmustól óvó közgazdászok ilyen jellegű közbeszólásának meghallgatása segít-e az államháztartáson. Vajon megkönnyíti-e a hiány csökkentését, segít-e azokon a gazdasági bajokon, amelyekre sem ez a kormány, sem az előzőek nem találtak megoldást. Ivan Mikloš miniszterelnök-helyettes ugyan egyre-másra bizonygatja, már az is jelentős eredmény, hogy elindítottak bizonyos reformokat, hogy a privatizáció is nagyobb fordulatszámra kapcsolt, hogy a külföld szemében még mindig megbízható ország vagyunk. Arról nemigen beszél, hogy a Nemzetközi Valutaalap szakértői egyre hangsúlyozottabban figyelmeztetnek azokra a hibákra, amelyeket a felhívás megszövegezői is felsoroltak.

Főképp arra hívják fel a kormányt, tegyen többet a közkiadások csökkentéséért. A kormányból ehhez hiányzott a kellő elszántság. És – amint azt az államháztartás pillanatnyi állása mutatja – leginkább ahhoz hiányzott kurázsi a kormányból, hogy olyan gazdaságpolitikai feltételeket teremtsen, amelyeknek köszönhetően a gazdaságban mérséklődik a már-már elviselhetetlen és kezelhetetlen egyensúlyhiány. Viszont az is kétségbevonhatatlan, hogy a nyugdíjemelés feltételeit törvény szabályozza.

A törvény megtartását pedig senki sem minősítheti populista intézkedésnek.