Pénzügyi válság

Pénzügyi válságról akkor beszélünk, amikor egy állam nem tud eleget tenni kötelezettségeinek, és a cross default, azaz a teljes fizetésképtelenség határára kerül. Oldalakat lehetne megtölteni annak elemzésével, miként kerül az állam ebbe a helyzetbe, hogyan keletkezett a mexikói, az orosz vagy legutóbb az argentin válság. Mindhárom országban más-más lépések vezettek a csőd felé, egy tényező viszont mindig és mindenütt jelen volt: az állam többet költött, mint amennyi a rendelkezésére állt. S tette ezt hosszú éveken át, eljutva egészen odáig, hogy kölcsönöket újabb hitelekkel törlesztett, csak éppen drágábbakkal és egyre kisebb reménnyel, hogy valaha is törleszteni képes. Amikor kiderült, hogy a szlovák költségvetés a jóváhagyott 35 milliárdos hiány mellé még felgöngyölíthet legalább 25 milliárdot, minden tisztességes sajtótermék pénzügyi válság veszélyéről írt. Pedig ezúttal nem időszerű a félelem. Az ország adósságállományának törlesztése folyamatos, a külkereskedelmi mérleg hiányát a befolyó külföldi beruházások egyelőre még fedik, az ország hitelképessége az elmúlt három évben kissé még javult is, olcsóbbak lettek a hitelek, az állampapírok, a kockázati felárak. Pénzügyi válsággal ijesztgetni a választópolgárt tehát felelőtlenség, mert sem hiperinfláció, sem államháztartási csőd nem készül az elkövetkezendő hónapokban. De! Ne feledjük, hogy az államháztartás 1994-et kivéve minden évben hiányt termelt. Ne feledjük, hogy a hazai fogyasztás növekedése rontja a külkereskedelmi mérleget, és nem kell vakon bízni abban sem, hogy a behozott beruházások, technológiák és gépsorok képesek komolyabb exportnövekedést kicsikarni a gazdaságból. A szlovák kormányok még évekig nyújtózkodhatnak a közmondásbeli „takarón túl”, és feltehetően a jegybank devizatartalékai is elegendőek még. Ennek ellenére okosabb, ha a szlovák választó igenis aggódik a hiányt termelő költségvetés miatt. Ha az ország folyamatosan hiányt termel – lett légyen az a leghumánusabb szociális megfontolásokból –, már középtávon is veszélyezteti lakosainak érdekeit azzal a kilátással, hogy a jelenleg még aránylag jó életszínvonalú rétegeket is legatyásítja. Ehhez nem kell több, mint 4-5 év. Ha tehát pénzügyi válságról hallunk, gondoljunk arra, hogy most ugyan nem, de nagyon rövid időn belül időszerűvé válhat Pozsonyban is.

A szerző a Szabad Európa Rádió munkatársa