Pandora és szelencéje

A bajok persze még akkor kezdődtek, amikor Zeusz az égi tűz elrablása miatt Pandorát küldte az emberiség nyakára és vesztére. Egy szelencét is adott a hölgynek útravalóul, benne az emberiséget fenyegető gondokkal és bajokkal. S mivel Pandora nő volt a javából, nem volt képes leküzdeni kíváncsiságát, s a szelencét kinyitotta. S lőn, a Földet elárasztotta az ezernyi baj. Pandora szelencéjében a sokféle bajjal és veszedelemmel egyetemben – egészen biztos – ott voltak az ŠtB aktái is. Tény és való, talán jobb lett volna, ha ezeket még akkor, azon melegében, a rendszerváltás után közvetlenül nyitjuk meg. Akkor talán az elmúlt másfél évtizedben más dolgokra is figyelhettünk volna. Mostanában fokozatosan jelennek meg a titkosrendőrség aktái, és újra felizzanak az indulatok, már ki tudja, hányadszor. Az ország és nemzet emlékezete most már intézményesített formában is működik. Miután történelmünknek ezt a szakaszát nem zártuk le, elképzelhető, hogy az akták nyilvánosságra hozatalával a bajt, ami a nyakunkba szakadt, aligha fogjuk tudni visszatuszkolni a szelencébe. Az embernek az az érzése, hogy az ügynöklistát ma is politikai és ideológiai leszámolásokra alkalmazzák, politikusok, egyházi méltóságok, közéleti szereplők ellen. Rendben, a listák közzététele szép és bátor dolog. A gond csak az, hogy egyáltalán nem orvosság arra a bajra, amely kiszökött Pandora szelencéjéből. Hisz listák éppenséggel már voltak. Megbízhatóak és kevésbé megbízhatóak is. Megemlíthető például a Cibulka-féle, a Rudé krávo. Azt hiszem, hogy azonkívül, hogy pár volt aktív és titkos ügynök életét megkeserítette, semmi sem történt. A listák nyilvánosságra hozatalával egy valami nem történt meg: társadalmunk nem tisztult meg. Ezeknek a listáknak – kis helyi leszámolásokon kívül – semmi, de semmi jelentőségük nem volt, és feltehetően nem is lesz. Törvényes szankciók nélkül ugyanis az ŠtB egykori nagyképű tisztjei, ügynökei simán a képünkbe röhöghetnek. ĺgy volt ezzel például Horn Gyula, amikor a ’94-es választások előtt megszellőztették pufajkás múltját. Gyula megvonta a vállát, és azt mondta: Na és! És könnyedén megnyerte a választásokat, s lett miniszterelnök. Szóval, miről van itt szó? Arról, hogy ha hitelesek a listák, akkor az azokon szereplők egyéb szereplést ne vállalhassanak. Ne mondhassák, hogy: Na és!