Palko, a megváltó

A kereszténydemokraták nagyon elégedettek lehetnek mostanában önmagukkal, hiszen támogatottságuk huzamosan és betonkeményen 10 százalékon áll, minisztereiket valódi igazságharcosnak hiszi a nép, a stratégiai szempontból legnagyobb politikai ellenfelük, a szintén jobboldali keresztény szavazatokra vadászó SDKÚ meg folyamatosan veszít népszerűségéből. Ezt kihasználva és a helyzetet fokozva a kereszténydemokrata miniszterek a moralizálás álarca mögé bújva folyamatosan különutas, egyszerű, populista politikát folytatnak.

Nem nehéz felidézni a képet, amint Vladimír Palko megjelenik egy-egy sajtótájékoztatón és bejelentheti, hogy éppen milyen politikaszagú botrányban kezdett el nyomozni a rendőrség, vagy mekkora bűnbandát vertek éppen szét. Ugyanígy az igazságügyi miniszter is gyakran tetszeleg az igazság egyetlen igaz oltalmazójának szerepében, s ha kell, egyedül száll szembe a kormány többi tagjával, hogy megvédhesse – leginkább saját álláspontját. Amelyet gyakran egyenesen az alkotmány védelmeként aposztrofál.

És miért kellene a kormány véleményét képviselnie a brüsszeli miniszteri ülésen, amikor előadhatja azt is, ami a KDH álláspontja, csak azt otthon mondjuk senki sem hajlandó elfogadni. Ebbe a képbe beleillik Martin Fronc múlt heti kijelentése is, amikor az oktatási miniszter a diákoknak ment neki, mert november 17-én tüntetni mertek a tandíj bevezetése ellen. Az utolsó ilyen jelzést vasárnap láttam, amikor a belügyminiszter megérkezett a Magas-Tátrába, hogy személyesen is megtekintse a keletkezett károkat, majd sajtótájékoztatót hívott össze. A Napnál világosabban lehetett látni, úgy érezte, ő az, aki itt igazán döntéseket hoz, megsegít, intéz, megnyugtat. Mintha az elmúlt két nap alatt nem járt volna már előtte Simon Zsolt mezőgazdasági miniszter a Tátrában, mintha nem nyilatkozott volna Miklós László környezetvédelmi miniszter, mintha nem vett volna részt sok száz ember a mentési munkálatokban. Vladimír Palko megdicsérte sajátjait, válaszolt egy-két kérdésre, és az egész sajtótájékoztató végén egy olyan morális összefoglalót tartott, amitől minden rendes, Tátrát szerető szlovák embernek könnybe lábadt a szeme. Mert ehhez nagyon ért. A párt meg aztán fel van háborodva, amikor mondjuk a miniszterelnök egy kassai diákfórumon megemlíti, helyteleníti, ahogy a KDH az SDKÚ-s politikai botrányokra utazik, és csak a saját politikai képét fényesíti.