Szennyvíztisztító telepek korszerűsítése határon innen és túl

A telep korszerűsítésében úttörőnek számít az a technológiai megoldás, hogy a keletkezett szennyvíziszap az alkalmazott szolár szárításnak köszönhetően jól kezelhető, a mezőgazdaság számára a magas szervesanyagtartalma miatt kiválóan hasznosítható. Az iszapszárításra 3296 négyzetméteres üvegházat is építettek. A mezőgazdasági hasznosítást elsősorban helyben tervezik megoldani, így a beruházás nem csak a lakosság, de a mezőgazdasági szereplők számára is előnyös. A beruházás az Európai Unió társfinanszírozásával, a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program keretében valósult meg közel 10 millió euró (3,926 milliárd Ft) vissza nem térítendő támogatás segítségével. Az eredetileg 1996-ban létesült szennyvíztisztító telep átadása óta az érintett kilenc település jelentős fejlődésen ment keresztül. A lakosság száma csaknem a duplájára nőtt, ezzel együtt járt az ivóvíz fogyasztás és az elvezetendő szennyvíz mennyiségi növekedése, valamint a tisztítás iránti szükséglet is. A telep kapacitása már csak nehezen tudta kielégíteni a megnövekedett lakossági és vállalkozói igényeket, ezért pályázati támogatás keretein belül bővítették a telep kapacitását. A tisztítóállomásra három irányból, nyomóvezetékeken keresztül érkezik a szennyvíz. Az érintett kilenc település: Kunsziget, Dunaszeg, Dunaszentpál, Győrladamér, Győrzámoly, Lébény, Mecsér, Mosonszentmiklós, Öttevény. A keletkező szennyvíz tisztítása hosszútávon megoldódott, a Mosoni-Dunába a tisztítási határértékeket maximálisan teljesítő tiszta víz kerül.

Ez a jelenség nemcsak a határ túloldalán, hanem a Csallóközben is ismert. Somorja és Dunaszerdahely külterületei egyre gyarapodnak, az utóbbi évtizedben megnövekedett a lakosság száma, kihívás elé állítva ezzel a vízügyi szolgáltatókat, a csatornahálózatot és a szennyvíztisztító telepeket. Mindemellett nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Csallóköz alatt fekszik Európa egyik legjelentősebb ivóvízbázisa, tehát különösen oda kell figyelni a vízbázisok védelmére. A járásban Dunaszerdahelynek (Hegyétén), Somorjának, Bősnek és Nagymegyernek van szennyvíztisztító állomása, amelyek a mostani kapacitásoknak megfelelnek, de jelenleg is több nagy projekt zajlik. Ezek egyike, a somorjai szennyvíztisztító rekonstrukciója, ahol a kapacitást is kell növelni, illetve rákapcsolni további településeket, mint Felsőpatony és Szentmihályfa. Zajlik a a bősi tisztítóállomás bővítése is, ez Bakát, Felbárt, Dercsikát és Csallóköznádasdot is érinti, a négy falut a bősi szennyvíztisztítóra kötik rá. Lapunknak Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere, aki egyben a Nyugat-szlovákiai Vízügyi Társaság (ZsVS) igazgatótanácsának tagja nyilatkozott arról, mi a helyzet a Csallóközben és mit tart a legfontosabb problémának. 

„Dunaszerdahelyen – Hegyétén eddig még nem volt gond, de a közeljövőben itt is növelni kell a kapacitást. A tisztítóállomásokon a technológia megfelel a kor követelményeinek, a szivattyúkat több ízben már cserélték, folyamatosan új baktériumtörzseket fejlesztenek ki, amelyek még hatékonyabban tudják a szennyvizet lebontani. Legfőbb problémának azonban – mivel több településen még nincs kiépítve a csatornahálózat – a talajvíz szennyezettségét tartom. A csallóközi vízkészlet védelmét célzó akciótervet a kormány is elfogadta, ahol prirotás a csatornahálózat kiépítése, az, hogy megakadályozzák vagy korlátozzák, hogy szennyező anyagok kerüljenek a talajvízbe” 

– mondta Hájos Zoltán és hozzátette, hogy Csallóközben a településhálózat miatt nehézkes a csatornahálózat kiépítése. A települések több kilométerre vannak egymástól, kiépíteni egy törzsvezetéket a falvak között az, ami nagyon sokba kerül, kilométerenként több ezer euró, ez egy meg nem térülő költség. 

„A csatornahálózat effektivitása abban áll, ha minél többen rákapcsolódnak. Egy társasházban, ahol tizenhatan csatlakoznak a rendszerhez, az eredményes. Faluhelyen, ahol csak 15 százalékos a rákötöttség, mert hiába van kiépítve a rendszer, mégsem csatlakoznak, az nem hatékony. Kötelezővé tenni nem lehet, szankcionálni lehet, de ez mindenképpen egy fix havi költséget jelent a háztartásoknak. Nem egyszerű meggyőzni a lakosokat, még ott sem, ahol adott a lehetőség. Ez egy nagyon összetett probléma, ami leginkább a pénz kérdése és nem a szándéké. Fáziseltolódásban vagyunk Nyugat-Európához képest, míg ott már a zöld energia felhasználásánál és a digitalizációnál járnak, nálunk van olyan település a lévai járásban, ahol még vezetékes ivóvíz sincs” 

– zárta Hájos Zoltán.