Összeomlott a trianoni kártyavár

„A NATO-megszállás alatt csaknem az összes nem albán lakost elűzték, több mint 150 keresztény templomot és kolostort romboltak le” – mondta James Bissett a Junge Weltben megjelent nyilatkozatában.

Koszovó függetlensége újabb tápot ad a Nagy-Albániáról szőtt álomnak és tovább destabilizálja a Balkánt, miközben sérti a nemzetközi jogot, az ENSZ Alapokmányát és a helsinki záróokmányt. Egy ország területi épsége, szuverenitása és a határok sérthetetlensége jogi alapvetések, ezeket NATO-országok nem söpörhetik le az asztalról. Az USA-nak „perverz érdeke” fűződik ahhoz, hogy az albán fél pártját fogja a Balkánon. Nagy csalódást okozott, hogy Németország, Franciaország és Nagy-Britannia alázatosan követte – tette hozzá a kanadai diplomata.

„A Szerbia elleni NATO-háborúnak nem volt köze szerb bűn?tettekhez, az észak-atlanti szövetség fennmaradásának és átalakításának legitimálását szol?gálta.” A szerb biztonsági erők kemény fellépése csak válasz volt a (Hashim Thacsi koszovói miniszterelnök vezette) Koszovói Felszabadítási Had?sereg (UCK) fegyveres felkelésére. Az UCK merényleteket követett el szerb tisztségviselők és rendőrök ellen, de azoknak az albánoknak is életükkel kellett fizetni, akik nem támogatták az UCK harcát – hangsúlyozta Bissett. A lavinát a szlovének indították el, amikor a koszovói problémát használták fel propagandaeszközként arra, hogy igazolják saját elszakadásukat Jugoszláviától. Ez egy fenyegető Nagy-Szerbia mítoszának volt a része – fejtegette Bissett. „Közben tudni lehet, hogy az amerikai és a brit titkosszolgálatok fegyverezték fel és képezték ki az UCK-t, végül be is vetették Koszovóban. Az eljárást, ahogyan a NATO az USA szándéka szerint átalakul egy agresszív katonai szövetséggé, amely bárhol és bármikor támadhat, előre kitervelték. Ennek a folyamatnak része az is, hogy Koszovónak megadják a füg?getlenséget” – vélekedett Kanada volt belgrádi nagykövete.

A romániai magyar lapok

a romániai magyarság helyzetének tükrében tekintenek Koszovóra. Főleg azt elemzik, milyen precedenst teremt a szerb tartomány függetlenségének kikiáltása a magyar autonómia szempontjából.

A bukaresti Új Magyar Szóban Bíró Béla politológus megállapítja: Koszovónak demokratikus körülmények között megfellebbezhetetlen joga van ahhoz, hogy maga döntse el, a terület, amelyen él, milyen politikai közösséghez akar tartozni. Kérdés azonban, milyen alapon jelölhetőek ki a „terület” határai. Mert ha Erdélynek demokratikus joga volt kiszakadni a Magyar Királyságból, s az államon belüli többségnek ezt nem volt joga szavazataival megakadályozni, a Székelyföldnek vagy Kalotaszegnek is joga lehetne kiszakadni Erdélyből, sőt az így függetlenedett Székelyföldön lakó román családnak is joga volna kertes házával kiszakadni a Székelyföldből, de a család is aláaknázhatná a hitvesi ágy középvonalát, lévén az asszony magyar, a férfi román. Ez lenne a „következetesen végigvitt” demokrácia. „Ennek elismerése az államok végét is jelentené. A nemzetközi közösség kénytelen határt szabni a darabolásnak. Koszovónak joga van a kiváláshoz, Kurdisztánnak vagy Baszkföldnek nincs. Hogy miért? Csak... Mert az egyik függetlenségét a világrendszer domináns államai, az USA és Nyugat-Európa támogatja, a másikét nem. Ilyen egyszerű” – olvasható a cikkben.

A kolozsvári Szabadságban Moldován Árpád Zsolt aggasztónak tartja, hogy Koszovó leválásával vérszemet kapnak a közösségek, amelyek Jugoszlávia szétdarabolása során a különböző határok „rossz” oldalára kerültek.

A sepsiszentgyörgyi Háromszékben Sylvester Lajos úgy vélekedik: a Balkánon végleg összeomlott a trianoni kártyavár. Szerinte a kisebbségben élő magyarok számára tanulságos az albán példa.

Vegyes visszhanggal reagáltak

Koszovó függetlenedésére francia, dán és bolgár napilapok.

A strasbourgi Les Dernieres Nou?velles d´Alsace a hidegháborús szembenálláshoz hasonlítja a Koszovó függetlenné válását kísérő hangulatot. A lap szerint az egyik oldalon ismét az Egyesült Államok áll, amelynek zászlaját hálával lengetik Pristinában. Washington a volt dél-szerbiai tartomány elszakadásával NATO-szövetségesre tesz szert a Balkánon, ahonnan szemmel tarthatja Dél-Európát. A másik oldalon áll az erősödő Oroszország, amely viszont Szerbiát támogatja új befektetésekkel. A két nagyhatalom közé szorulva az Európai Unió ugyanúgy cselekszik, mint a Közel-Keleten: követi a „főnököt”, és fizet.

A Berlingske Tidende című dán konzervatív napilap úgy vélekedik, Koszovó függetlenségének kinyilvánítása helyes lépés, még akkor is, ha nem hoz megoldást minden problémára. A lap szerint rendkívül sok pénzt kell pumpálni az új államba, hogy az független egységként működni tudjon. Hosszú távon a Szerbiából kiszakadt egykori tartomány nem létezhet sem Belgrád, sem az ENSZ árnyékában. A biztonság és a népcsoportok közötti bizalom megteremtése, a Szerbiához fűződő viszony alakítása nagy feladat az EU-nak Koszovóban.

Az Ataka bolgár nacionalista lap a koszovói függetlenség elismerésének következményeire figyelmeztet. Európa szívében egy muszlim állam jött létre az Egyesült Államok támogatásával. Nem volna meglepő, ha a Macedónia nyugati részén élő albánok rövid időn belül csatlakozni akarnának ehhez az „anyaállamhoz”, és „nagy Albá?niát” akarnának létrehozni. A lap szerint nem szabad Koszovót államként elismerni, sőt az európai államoknak bojkottálni kellene az egyoldalúan függetlenné vált volt szerbiai tartományt, ellenkező esetben a szeparatizmust mozdítanák elő.

A szerbiai lapok internetes kiadásaikban

tág keretben tudósítanak Belgrád elutasító válaszáról, a fővárosban és vidéki településeken történt zavargásokról, latolgatják azt, hogy milyen forgatókönyv szerint ismeri el a világ nyugati része a tartomány függetlenségét.

A Blic kommentátora, Szrdjan Radulovics felhívja a figyelmet arra, hogy „állami bölcsesség” híján nemcsak Pec városában és Pristinában, hanem a ma még szerbek lakta Gracanicában, Észak-Mitrovicában és Zubin Potokban sem lesznek szerbek. Ezért mindent meg kell tenni, ami Belgrád politikai, pénzügyi és diplomáciai erejéből telik, hogy a szerbek Koszovóban maradjanak, ellenkező esetben ugyanis „semmit se fognak érni sem a kormánydöntések, sem a parlamenti határozatok”.

A liberális Danas szerkesztőségi kommentárjában felhívja a figyelmet arra, hogy „Milosevics ellenségei éveken át azt hangoztatták: Koszovó nem területi probléma, hanem elsősorban demokrácia kérdése”, és a tartomány csak akkor maradhat Szerbiában, ha az demokratikus ország lesz. De Szerbiában a demokratikus változások Koszovó elvesztése után következtek be, és mire napirendre került a tartomány ügye, Belgrád már elvesztette jóformán minden politikai hitelét Európában. „Ha lett volna több politikai akarat, Szerbia sokkal közelebb lett volna Európához. Jobban figyeltek volna szavára, érveit más mércékkel mérték volna” – írja a Danas, amely szerint most rendkívül nagy felelősség hárul az állami szervekre. Az erős indulatok ellenére a politikát az észnek kell diktálnia. „Minden eldobott követ – bármire dobják is – jelen pillanatban az egész Szerbiára vetik” – fejezi be kommentárját.

A Vecsernje Novoszti azzal kezdi indulatos és kesergő írását a „szerb bölcső” elvesztéséről, hogy Szerbia „ma olyan anya, akitől elvették legidősebb gyermekét”, akinek „nincs látása, mert kivájták a szemét” az „amerikai cowboyok és európai zsarnokok”. Manojlo Vojovics felemlegeti az ország kilenc évvel ezelőtti bombázását, az embargós időket, az ország „gettóba zárását”. Azt firtatja, hogy „mi rosszat tett Szerbia, miben bűnös annyira, hogy rajta hajtják végre a XX. század és a harmadik millennium kezdetének leggonoszabb kísérleteit”? Vukotics elsősorban Washingtont, de Brüsszelt is korholja: Európa hallgatott egy dölyfös és távoli Amerikára, s felaprított, felszabdalt egy nagyon régi, gazdag civilizációval és reneszánsz kultúrával rendelkező országot, a kereszténység oltalmazóját, a béke fáradhatatlan harcosát. Szerbia beismerheti minden bűnét és tévedését, de nem nézheti jámboran, ahogy elveszik területének 15 százalékát, és „bűnállamot”, „NATO-államot” hoznak létre rajta. Mondjuk Európának: „Megszégyenültél. Veled akarunk lenni. De nem Koszovó nélkül. Nem lehetünk szív nélkül. Elvetted tőlünk a szívünket” – üzeni a lap a belgrádi döntéshozóknak.