Oroszország: tatár ábécés gondok

Az Orosz Föderáció kötelékébe tartozó autonóm Tatár Köztársaság vezetése még 1999-ben döntött arról, hogy a tatár nyelvű írásbeliségben, amely az orosz mellett a másik hivatalos nyelv, fokozatosan, tíz év alatt bevezetik a latin ábécét. A XX. században a volgai tatárok először az arab írást használták, aztán 1927-ben áttértek a latin írásra, és végül a „sztálini alkotmány” egyik következménye lett 1939-ben a cirill ábécé. Tatár nyelvészek szerint a latin betűk pontosabban tükrözik a tatár nyelv hangkészletét. Némely orosz politikus véleménye más. Mihail Mityukov, aki az elnök teljhatalmú képviselője az alkotmánybíróság apparátusában, azt fejtegette jogászok előtt: „Minden természetes nyelvben a szóbeliség az elsődleges, az írásbeliség pedig másodlagos, ez a nyelv ruhája, amely változó lehet.”

Tetszetős érvelés, történeti érvekkel is megtámogatható: nem kevés azoknak a nyelveknek a száma, amelyeknek használói váltogatták ábécéjüket, ugyanakkor viszont az sem feledhető, hogy az adott esetben a tatároknak az az álláspontjuk, hogy szerintük a már egyszer kipróbált latin ábécé jobb nekik. És figyeljünk arra is, nem a mohamedán világ nagy részéhez összekötő kapocsként alkalmazható arab grafikát akarják választani, pedig tehetnék, hiszen a Korán a tatároknak is szent könyve, hanem inkább Kemal pasa török példáját követnék, vagy az ugyancsak rokon népét, az azerbajdzsánokét, akik szintén áttértek a latin ábécére. Ebben az esetben a beszélt nyelv elsődlegességére hivatkozni nem jelent se többet, se kevesebbet, mint azt, hogy a tatár nyelvet, amelyet a köztársaság népességének 48 százaléka használ – az orosz nyelvűek 43 százaléka mellett –, mégiscsak másodrendű szerepre kárhoztatnák. Való igaz, a nyelv ruhája természetesen változhat, ugyanakkor a nyelv fejlődése, egy nép kultúrájának színvonala az írott nyelv színvonalának függvénye, ennek fejlettségével párhuzamos. Éppen ezért a tatárok nem is adják fel a küzdelmet: fővárosuk, Kazany (Kazán) iskoláiban továbbra is alternatív tantárgy a latin írás elsajátítása. A gyerekek pedig szeretik ezt a tantárgyat, egyebek között azért, mert így könnyebben küldhetnek SMS-üzeneteket. Talán idetartozik az a tény is, hogy a cirill ábécével az oroszoknál szintén tapasztalható némi gond, mert például a moszkvai tévé teletextje ugyancsak latin betűket használ.

Persze nem a tatárok az egyedüliek, akik a hatalmi szóval rájuk erőszakolt és a diktatúra által az erőszakos oroszosítás eszközeként kíméletlenül alkalmazott cirill ábécétől szabadulni akarnának. A moldovánokat ma már aligha érdekli, mi a moszkvai alkotmánybíróság véleménye, mert önállóak lettek, de ők már a nyolcvanas évek végén, felhasználva a birodalom felbomlását kísérő általános zűrzavart, áttértek a román ábécé és helyesírás használatára. És mennyi kavarodás volt a románok és cirill ábécé kölcsönös viszonyában is. Hiszen még a XIX. században a román nyelv egységesen cirill betűket használt, aztán jött a latin, majd Sztálin a moldovai részen visszaállította a cirillt. Ebből pedig az következett, hogy azokat a román klasszikus alkotásokat – például Ion Creanga (1839–1889) műveit –, amelyek eredetileg latin betűkkel fogalmazódtak, átigazították cirillre, de közben Bukarestben, magától értetődően, a latin ábécé betűivel nyomtatták ki e könyveket.

Cifrább nyelvrokonaink esete. A finn nyelv egyik tájszólását beszélő karélok, akik az orosz államhoz tartozó, a finn népeposz, a Kalevala szülőhelyeként számon tartott Karjalában élnek mintegy 180 ezren, annak idején szintén kaptak cirill írást. Teljesen értelmetlenül, hiszen karél irodalmi nyelv nem létezett, a szovjet-karél íróknak minősített írástudók cirill betűkkel írtak finn irodalmi nyelven. És jelentkeztek az ugyancsak rokon vepszek is. Karél és vepsz nyelvészek gyakorlatilag a finn gyakorlat alapján dolgozták ki a latin írásra történő áttérést. Megjegyzendő, a vepszekről már 1897-ben azt közölte a Pallas nagy lexikona: „Nyelvüket aligha fogják sokáig megőrizni, mert az oroszosítás nagyban előre halad közöttük.”

Úgy látszik, a cirill ábécé és minden más ellenére a vepszek mégsem haltak ki, sőt most nyelvük megújítására törekszenek. Sikerül? És mit szólna mindehhez Jurij Andropov, aki e terület, tehát a karélok és vepszek egyik pártfőnöke is volt, mielőtt az igazi karrierje kezdetét jelentő diplomáciai pályára igazolták át, amikor 1954-ben Budapestre küldték szovjet nagykövetnek? A karélok meg a vepszek ábécés kísérleteire azonban nem vonatkoznak az Orosz Föderáció törvényei, mert egyiket sem használják hivatalos nyelvként, márpedig a cirill írás csak ezekben az esetekben kötelező.

Ezúttal az elvekről szólt a jogvita. Az átállás nem csekély anyagi vonzatai még szóba sem kerültek. Ám valószínűsíthető, hogy az elvek esetleges rendezése után a szükséges rubelmilliárdok ugyancsak fejfájást okoznak majd.