Óh, mesebeli Afrika

Nagyon ritkán szerepel Afrika a világlapok címoldalain, pedig az ott dúló konfliktusok sokkal véresebbek, kegyetlenebbek, mint azok, amelyekről általában naponta tudósítanak. És akkor még nem beszéltünk az elképesztő nyomorról, a fekete lakosságot tizedelő járványokról, s nincs év, hogy a földrész valamely régióját ne sújtanák több millió áldozatot is követelő természeti katasztrófák, mint például az aszály. Afrika most egy hétre címlapsztori lett – igaz, a történet elsősorban Bush elnök tegnap kezdődött körútjáról szól. De ez is valami, még akkor is, ha egy hónap múlva már senki sem fog beszélni róla. Kivéve magukat a reménykedő afrikaiakat. Bármennyire is a jó szándék vezette az amerikai diplomáciát, amikor gondosan eltervezte az öt országot érintő körutat, az tagadhatatlan, hogy legfontosabb eleme a demonstratív jelleg. Az vitathatatlan, hogy ifj. George Bush az első republikánus elnök, aki ilyen nagyszabású körutat tesz a kontinens fekete részén, de az is, hogy az út szervezői gondosan kihagyták a programból azokat az államokat, ahol pillanatnyilag a legsúlyosabb konfliktusok dúlnak. ĺgy például Libériát, amellyel szemben az USA-nak különös felelőssége van, tekintettel arra, hogy 1822-ben amerikai emberbaráti szervezetek alapították a felszabadított amerikai rabszolgák letelepítésére. Libériában 14 éve polgárháború dúl, s Bush a körút kezdetéig nem tudta eldönteni, küldjön-e amerikai békefenntartókat a nyugat-afrikai országba. Rossz nyelvek szerint csak azokat az államokat keresi fel, amelyek valamilyen szempontból sikertörténetnek számítanak a fekete földrészen. Igaz, közöttük van Nigéria is – ott csak hétfőn több mint tíz halálos áldozata volt a kormányellenes tüntetők és a rendőrség összecsapásainak –, de ez a kontinens legnépesebb, kőolajban leggazdagabb országa. Bush tehát demonstrálni akarja, hogy nemcsak Irakkal, a Közel-Kelettel vagy Nyugat-Európával foglalkozik – ezek jelenleg a Fehér Ház legháklisabb témái. Nemzetbiztonsági tanácsadója szerint az elnöknek a körúttal az a célja, hogy előmozdítsa a szabadságot, a jólétet és a békét a földrészen. A világlapok több-kevesebb iróniával idézték ezt a mondatot, amely, Fekete-Afrika fojtogató problémáit tekintve, tényleg elhagyható lett volna. Szerepel a Bush-csomagban 15 milliárd dollár az AIDS (Afrikában a legelterjedtebb, becslések szerint mintegy 30 millió ember fertőződött meg) elleni harcra, 10 milliárd a demokrácia és piacgazdaság fejlesztésére, 100 millió a nemzetközi terrorizmus elleni harcra. Szkeptikus elemzők nyomban rámutattak, hogy a 15 milliárdból elsősorban az amerikai gyógyszergyártó cégek fognak profitálni. Ami pedig a terrorizmust illeti: Washington hamarább is ébredhetett volna, hiszen például az al-Kaidával nem 2001. szeptember 11-én találta először szemben magát, hanem 1998-ban, amikor a terrorszervezet felrobbantotta az USA tanzániai és kenyai nagykövetségét. Mindenesetre: Afrika nemcsak mesebeli és forró, mint a régi sláger mondja, hanem kiszámíthatatlan is. Ezért ez olyan körút, amelynek ki kell várni a végét.