Ógyallai séta

Ógyalla, ez a felvidéki magyar kis mezőváros mindig is kedves volt a szívemnek. 1960-ig járási székhely volt. A két világháború közti évekből sok olyan iratot őrzök szüleimtől, amelyet az Ógyallai Járási Hivatalban állítottak ki. Még véletlenül sem találni köztük csak szlovák nyelvű dokumentumot. Az összes hivatalos papír kétnyelvű. Sőt, van olyan komolyabb végzés is, amelyre piros tintával ráírták, hogy csak akkor érvényes, ha az ügyfél anyanyelvén íródott. (Igaz, akkor még nem volt nyelvtörvény.)

Mivel az 1960-as évek közepén Ógyallán töltöttem inaséveimet, természetesen sok kedves emlék köt ehhez a településhez.

A közelmúltban dolgom akadt e kisvárosban. Mivel hosszabb ideig kellett várakoznom, volt időm körülnézni az ismert utcákon. A csillagvizsgáló épülete előtt megálltam az alapító emléktáblájánál. És ez az, amiért tollat fogtam. A csillagvizsgáló épületének falán Konkoly-Thege Miklós arcképével díszített emléktáblán csak szlovák nyelvű szöveg van! Ez a tábla tükrözi a felvidéki magyarság összes gondját, baját, nyavalyáját. Micsoda arrogancia és szemtelenség egy ilyen emléklapot kihelyezni!

Konkoly-Thege Miklós 1842. január 20-án született Budapesten. A csillagvizsgálót 1870-ben alapította. Tudományos műveit ezen a helyen lehetetlen felsorolni. 1899-ben az egész csillagvizsgálót a magyar államnak adományozta. Konkoly-Thege Miklós 1916. február 17-én hunyt el Budapesten. Ógyallán van eltemetve.

Egy ilyen emléktáblát kihelyezni – amelyre még az érintett nevét is a szlovák helyesírás szabályai szerint írták – nem más, mint provokáció!

Egyébként az említett intézményben vettem egy könyvet a csillagvizsgáló történetéről. A könyv gyönyörű. Három nyelven íródott: szlovákul, németül és angolul. Ennyit a toleranciáról, az állítólagos osztályon felüli jogokról, amit mi, felvidéki magyarok élvezünk Dél-Szlovákiában.

Jalsovszky Vilmos, Marcelháza