Nyílt levelek és zárt ajtók

Higgyék el, nem akartam Duray Miklósról írni. De nem én tehetek arról, hogy nagyrészt róla szólt ez a hét. Még szerencse, hogy olyan rövid volt, hála május elsejének, melyet idén is ének, szó és tánc, na meg kampány köszöntött.

Persze, legyinthetnénk, itt a május, a szerelem és az előrehozott választási kampány ideje. A magam részéről itt és most inkább a szerelemről értekeznék, bár azt meg jobb csinálni, mint írni róla. Az ANO meg a Smer plakátjaival már tele van az ország, az SNS meg inkább az ingyenreklámot választotta, amikor Malíková nagyasszony bejelentette: a nemzeti párt képviselői „bármilyen módon”, akár fizikai erővel is megakadályozzák, hogy Duray Miklós betegye a lábát a parlamentbe. A mélynemzetiek most abba kötöttek bele, hogy az MKP alelnöke a tévében kijelentette, ő magyar ember, illetve Szlovákiában élő magyar politikus. Az „Apu, hod med be?” kérdésre csak a jövő hét után kapjuk meg a választ. Nekem van egy-két ötletem. Vagy a különutas megközelítési politika tűnik járhatónak, vagy az, hogy a képviselő úr benn alszik a T. Házban, esetleg felkaphatná Malíkovát, és a hátán vihetné be a parlamentbe. A legegyszerűbb megoldásnak az kínálkozik, hogy szól a biztonságiaknak (akik általában csak azzal foglalkoznak, nehogy valaki biológiai fegyver gyanánt becsempésszen egy szalámis zsömlét a törvényhozás épületébe), hogy: „Gyertek már, srácok, mert valaki nem enged engem munkába menni, tessék már odébb noszogatni ezt a hölgyet itt, a kopasz fiatalembereivel együtt. Köszönöm, srácok, veletek vagyok!” Mindegy, csak kitalál valamit az MKP válságstábja, hagyjuk magunkat meglepni.

Az is sokak számára meglepő volt, hogy kilencven szlovákiai magyar közéleti értelmiségi nyílt levelet írt, melyben felelősségteljesebb politizálást követel az MKP-tól, méghozzá Duray „nacionalizmust szító politikai kiszólásai” kapcsán. A levelet tehát nem a képviselő úrnak címezték, hanem az MKP tagságának, bár egy füst alatt felszólították Duray Miklóst is, hogy ne nyilatkozzon többé a szlovákiai magyarság nevében. Még aznap felhívtam a képviselő urat, mondjon véleményt a levélről, de ő ezúttal a saját nevében sem volt hajlandó nyilatkozni. Kíváncsian várom, legközelebb mikor és milyen ügyben hagyja magát mikrofonvégre kapni. Csend honol ugyanis az MKP háza táján, még azt sem tudhatjuk pontosan, kire is vonatkozik pontosan a Csáky Pál által ismertetett, szeptember 30-ig érvényes részleges nyilatkozási tilalom. A miniszterelnök-helyettesre biztosan nem, hiszen ő nyilatkozott. Majd meglátjuk. Szerintem pár napig pihen a téma, mert ezt is kikötötték.

A héten pihenhettünk mi is egy napot, május elsejét, a munka ünnepét ugyanis hagyományosan úgy ünnepeltük, hogy nem dolgoztunk. Csak a pártok serénykedtek, a HZDS például a pozsonyi vidámparkban ünnepelt, aktivistái Mečiar-kávét osztogattak.

Ettől aztán tényleg felmegy az ember vérnyomása.