Nyílt levél Duray Miklós védelmében

Az elmúlt évtizedek nemzeti küzdelmeinek résztvevőiként emeljük fel szavunkat Duray Miklós védelmében. Senkinek a jogát nem vitatjuk, hogy az utóbbi napokban, hetekben általa is érintett kérdésekről más legyen a véleménye, mint az övé. Tudatában vagyunk annak is, hogy a szlovákiai magyarság politikai érdekeinek kifejezése mindenekelőtt a szlovákiai magyarság által választott testületek joga és kötelessége. De az az emberi-politikai hajtóvadászat, amely Duray Miklósnak a szlovákiai és az egyetemes nemzeti közéletből való kiszorítására újra elindult, messze túlmutat minden józan indíttatásúnak tekinthető megfontoláson. Ezért nem hallgatunk.

Duray Miklós a hatvanas évek végétől vívja következetes harcát. 1983-as történelmi önvallomása bizonyítja, hogy sohasem a politikai botrányt keresi, nem az anarchia bontó eszközeit választja, hanem a „vallomásba ágyazott igazmondást”. Eddigi élete és életműve ezért több az oly gyakori túlélési taktikázgatások foglalatánál. Ha nem börtönt is szenvedve élte volna végig ezt a múltat, talán azzal lehetne megvádolni, hogy politikai nagyravágyás vezérli. Azok a megrázó és megoldatlan gondok, amelyek őt gyötrik, egyben valamennyi határon túli magyar közösség gyötrő gondjai is. Számunkra érvényes a figyelmeztetés, melyet megfogalmazott: „A határon túlra szorult magyar közösségek előtt csak két lehetőség áll: bevetni magukat az asszimiláció sodrába, hogy minél gyorsabban megszabaduljanak a nemzetükhöz való ragaszkodás terhétől, vagy kikényszeríteni egy nemzetet átfogó, kezdeményező politikát. A harmadik alternatíva: ismét berendezkedni a túlélésre, ami a politikai pluralizmus viszonyai között egyenlő a lassú haldoklással, mert társadalmi degradáláshoz vagy a szülőföld elhagyásához vezet.”

Önmérsékletre kérünk mindenkit, aki eddig úgy gondolta, hogy hajtóvadászatokkal lehet nemzeti békét teremteni.

Elég már a belső rombolásból!

Budapest, 2002. május 6.

Csoóri Sándor, dr. Andrásfalvy Bertalan, dr. Görömbei

András, Pálfy G. István, Nagy Gáspár, dr. Dávid Katalin, Gyurkovics Tibor, Nemeskürty István, dr. Hoppál Mihály,

Kozma Imre, dr. Kellermayer Miklós, Lászlóffy Aladár, Tőkéczki László, Tornai József, Szokolay Sándor, Tőkés László