Nyár végi kiárusítás

Egyik szemem sír, a másik nevet. A napokban vettem egy divatos nyári nadrágot 320 koronáért, két hete még 1200-at kértek volna érte. Illetve bevallom, hogy júliustól nézegettem, fogdostam, sőt többször fel is próbáltam azt a bizonyos nadrágot az áruházban, amely pechemre mindig útba esik. De egy vékony lenvászon pantallóért ennyit nem akartam adni, inkább kerestem egy nagyon hasonlót a lengyel piacon. Most meg lám, áthúzva az eredeti ár, kiírva, hogy „nyár végi akció”, és máris jobb az ember kedve, mehet a portéka a kosárba. Amiért a másik szemem sír, azok a szép, mintás pólók, amelyeknek bizony nem tudtam ellenállni júniusban, és megvettem egyet 499 koronáért. Nos, tegnap már 150-ért kínálták őket, azaz kevesebb, mint ötszázért három darabot tehettem volna a kosaramba. De vannak ezerkoronás ingek 300-ért, ötszázkoronás rövidnadrág fél áron, és még ki tudja, mi minden. Ilyenkor óhatatlanul számolgatni kezd a vásárló, és belegondol, mekkora haszonnal működhet az áruház, ha ennyit tudnak engedni az árból. Mert ha tetszik, ha nem, itt kell vásárolni, amennyiben minőséget akar az ember. A belvárosi butikok ugyanis szinte egytől egyig a lengyel piacról szerzik be az árukészlet nagy részét. Kicserélik a márkajelzést, és már mehet is rá három-négyszáz korona felár. A gyakori ellenőrzések ellenére ugyanez a helyzet a márkás tornacipőkkel, a táskákkal és retikülökkel, de még a fehérneművel is. A hazai textilipar pont emiatt van mélyponton. Nem tudnak versenyezni az ázsiai túlkínálattal, mert a lassan elszegényedő lakosság először az árcédulát nézi, csak aztán az anyagminőséget. Ezért lassan nem is éri meg a boltoknak minőségi „cuccokat” tartani, illetve csak a kiárusítások során tudnak megszabadulni az árukészlettől.

A bóvlipiacok pedig virágoznak. Hétvégén mozdulni sem lehet ott, mert száz koronáért már „divatos” rövid nadrágot kap az ember, 150-ért „márkás” tornacipőt, kétszázért pedig bizony „trendy” lenvászon nadrágot is. Igaz, hogy csak az első pár mosásig lehetünk elégedettek, de vajon ki gondol a jövőre a „népi” árak láttán?