Mi lesz a romákkal? Új deszegregációs projekt indul – az oktatási minisztériumból jelentkezünk

Az asztalnál szemközt velem az oktatási tárca fejesei. Tomáš Drucker miniszter; tanácsadója, Ravasz Ábel; Petőcz Kálmán, a Nemzetiségi és Élethosszig tartó tanulás főosztályának vezetője; Ján Hrinko államtitkár és Alexander Daško romaügyi kormánybiztos.

Azért vagyok itt, hogy a deszegregációról beszélgessünk. Az oktatásügyi minisztériumot az elmúlt időszakban több ellenzéki bírálat érte, mert az Eperjesi megyében egy roma nemzetiségi iskolát alakítanak ki.

Drucker azzal is kezdi mondanivalóját, hogy személyes prioritásnak nevezi a marginalizált közösségek oktatásbeli felzárkóztatását. Úgy fest, a kételyeket hivatott eloszlatni, hogy a roma származású Daško is az ő oldalukon áll. A kormánybiztos magához ragadva a szót ki is fejti, hogy hivatala és az oktatási minisztérium között jó az együttműködés, majd a beszélgetés során többször is a kritikusokat bírálja. A formális részt követően Ravasz Ábellel négyszemközt boncolgatjuk tovább a megnyitott témákat.

Eperjesi hallgatókkal oldanák meg a rókusi pedagóguskérdést

Ravasz Ábel a rókusi roma iskolát továbbra is jó lépésnek tartja.

„Ha roma anyanyelvű gyerekek standard szlovák tannyelvű iskolákba járnak, az azt jelenti, hogy nem reagálunk sem a nyelvükre, sem a kultúrájukra. Több olyan iskolában is jártunk a miniszterrel, ahol az elsős gyerekek nem is értik, hogy mi történik a tanórákon. Ráadásul nem idegen nyelvként tanítják nekik a szlovák nyelvet. Ilyen esetekben a roma nyelv használata és a szlovák nyelv idegen nyelvként való oktatása egyértelmű és azonnali pozitív változás lehet.”

A gyakorlati kivitelezést viszont továbbra is nehéz elképzelnem. Egy nemzetiségi iskola kialakításához rengeteg dolgot kell előkészíteni, többek között segédanyagokat, tankönyveket, és nem mellesleg roma nyelven tanítani képes pedagógusokat kell katedrára állítani.

„Kicsit a tyúk és a tojás helyzete áll fenn a roma nemzetiségi oktatásban. Mivel nincsenek iskoláink, ahol roma nyelven tanítanának, nincsenek tanáraink, nincsenek tanterveink, így nem is létesülnek ilyen iskolák. Mi most ezt megpróbáljuk egyszerre megoldani a rókusi projekttel”

– mondja a tanácsadó, majd a pedagógusképzésre tér:

„Az Eperjesi Egyetem fontos szereplője a történetnek. Itt ugyanis roma nyelv oktatókat képeznek. Az eperjesi hallgatók lehetnek az első pedagógusok Rókuson. Számolva azzal, hogy némelyikük még nem szerezte meg a szükséges végzettséget, kísérleti jelleggel engedjük be őket tanítani az intézménybe.”

Azt is megtudom Ravasztól, hogy az eperjesi hallgatók motiváltak, de plusz díjazást nem kapnak az elvégzett munkáért, vagyis ugyanolyan lesz a fizetésük, mint más tanároknak.

Nem minden tantárgyat tanítanak majd roma nyelven Rókuson

Egy apró bökkenőt érzek a sztoriban: mi lesz a szaktanárokkal? Mert egy matematika szakos tanár hiába roma anyanyelvű, ha más nyelven végezte az egyetemet, nem biztos, hogy képes lesz az anyanyelvén adekvát módon tanítani.

De mi nem is akarjuk ezt tőlük. A rókusi iskola nem roma tanítási nyelvű alapiskola lesz, hanem roma nyelvet is oktató iskola.

– állítja Ravasz. Magyar kontextusban nem annyira ismert a nemzetiségi oktatás ezen formája.

„Léteznek ma is ebben a könnyített modellben működő nemzetiségi iskolák. Ezek nem magyar nyelvű iskolák, hanem más nemzetiségek oktatási intézményei. Ezekben csak az adott irodalmat és nyelvtant, valamint néhány más – általában nem technikai – tantárgyat oktatnak kisebbségi nyelven. Vagyis Rókuson a természettudományi tárgyakat biztosan nem roma nyelven fogják tanítani. Viszont például a honismeret, a földrajz egy részében elképzelhető. Azok a tanórák mehetnek roma nyelven, amelyek a roma kultúrához kötődnek.”

Ha a romáknak idegen nyelvként tanítják a szlovákot, nekünk miért nem?

Saját tapasztalunk azt mutatja, hogy magyar anyanyelvűként sem könnyű feladat elsajátítani a szlovák nyelvet. A miniszter tanácsadója szerint a roma anyanyelvűeknél sincs ez másként, éppen ezért a szlovákot idegen nyelvként fogják oktatni.

„A magyar iskolákban a szlovák nyelv oktatása nem igazán felel meg az idegen nyelvi módszertannak. Vannak iskolák, ahol ezt átvették, és lehetőség lenne mindenhol így tanítani. De nagyon sok iskolában még a régi tanterv szerint haladnak.”

Ravasszal egyetértünk abban, hogy az idegen nyelvi módszer lenne előnyösebb, mert ahogy ő is állítja, a régi módszer azzal számol, hogy az iskolakezdő kisebbségi már beszél valamennyire szlovákul. Ez pedig az esetek többségében fikció. De akkor miért nem áll át minden magyar iskola az angol nyelv oktatásához hasonlítható új módszerre.

„Olyanról nem is tudok, hogy egy iskola megpróbált átállni, és ne sikerült volna. Inkább az van, hogy meg se próbálják, merthogy harminc éve tanítják ugyanúgy. Erre fel kell készülnie a tanárnak. Viszont a Regionális Pedagógustámogató Központ hálózata biztosítani tudja a szükséges ismereteket.”

Petőcz Kálmán – ahogy még korábban pár szót váltottunk – megjegyezte, hogy a gyakorló pedagógusok időnként szkeptikusan állnak a fiatal mentorokhoz. Ez ugyan érthető, de amennyiben bárki képes átadni egy kétségkívül célszerű tudást, akkor ezt érdemes kihasználni.

„Az az érdekes ebben az egészben, hogyha megnézzük a kutatásokat, miért nem járnak magyar iskolába a magyar anyanyelvűek, akkor az jön ki általában, hogy a szülők nem bíznak a szlovák nyelv elsajátításában. Tehát ha nem állunk át a jobb modellre, saját magunkat fosztjuk meg a potenciális diákoktól” – véli Ravasz.

Na de hova járjon a magyar anyanyelvű roma gyerek?

Végig hallgatva az erre vonatkozó kérdésemet Ravasz rögtön megjegyzi, hogy magyar anyanyelvű romákat nem lenne előrelépés roma nemzetiségi iskolába járatni.

„Az ő anyanyelvük magyar, tehát ideális számukra a magyar iskola. Ráadásul ez segítheti a beilleszkedésüket. Itt a probléma inkább az, hogy a tananyag nem igazodik a romák helyi kulturális sajátosságaihoz. Nem tanulnak a saját kultúrájukról, a saját történelmükről.”

Ipolyvisk a jó példa a szegregáció elleni harcban

Ahogy Drucker a Lehetőséget mindenkinek projektről prezentált, azonnal szemet szúrt a térképen az Ipolyság mellett fekvő Ipolyvisk. A kevesebb mint 700 lakosú faluban egy pici alapiskola működik, ahol több nemzetiség érintkezik egymással. Vannak itt magyarok, szlovákok, valamint magyar és roma, részben szlovák anyanyelvű romák is.

„Szerettük volna ha olyan iskolák is részt vesznek a projektben, ahol magyar oktatás is zajlik. Az ipolyviski gyakorlat pedig jónak tűnik. Az alacsony létszám ellenére szlovák és magyar osztály is működik itt. Az itt tanuló négy demográfiai csoport tagjaival egy nagyon motivált csapat zsonglőrködik úgy, hogy az példaértékű országos szinten is.”

Még Pozsonyban is találunk szegregált iskolát

Az új állami projektben még két részben magyar vonatkozású iskola vesz részt. Az egyik a nagymagyari (Zlaté Klasy) iskola, ahol nem magyar az oktatás nyelve, de jelentős a magyar kisebbség aránya a településen. Ez lényegében egy szegregált roma alapiskolaként működik, ahol innovatív módszerekkel próbálkozik az intézmény a minisztérium segítségével. De ennél meglepőbb a pozsonypüspöki iskola (ZŠ Biskupická).

„Nagyon kevesen tudnak róla, hogy Pozsonyban működik egy szegregált alapiskola. Itt is a már működő módszereket figyeljük meg és támogatjuk, mert egy erős csapat dolgozik ebben az intézményben.”

Itt már csak elvétve találunk magyar anyanyelvű roma tanulókat. De az nem kérdés, hogy országosan számos magyar iskolában is problémás a romák helyzete.

„Volt olyan magyar tannyelvű iskola, amelyik visszautasította a megkeresésünket. 18 iskolát szólítottunk meg, hatan utasítottak el, köztük egy magyar. Nekem ez csalódás volt, bár megértem, hogy nincs kedve mindenkinek foglalkozni a roma gyerekek oktatásával” 

– árulja el Ravasz, de azt már nem, hogy konkrétan melyik iskola nem élt a lehetőséggel.