Német államfőjelölés izgalmakkal

Alig fél évvel ezelőtt még bizonyosnak látszott, hogy Köhler mögött egységesen felsorakoznak a berlini nagykoalíció pártjai: a konzervatív uniópártok (CDU/CSU) és a szociáldemokraták (SPD). A két nagy néppárt feszült kormányzati viszonyára gyógyírnak tűnt, hogy az államfő személyében egyetértenek. A kétpárti támogatás szavatolta volna Köhler újraválasztását.

Ám tavasszal kiderült: az SPD vezetősége „kihagyta” a számításból a tagságot. A szociáldemokrata bázisnak nincs ínyére a jelenlegi államfő. A tartományi szervezetek túlnyomó többsége a párt „arc?ta?lanságának”, a nagykoalícióban való felolvadásának a jelét látta abban, hogy az SPD a CDU/CSU jelöltje mögött sorakozik fel az államfőválasztáson. Erre reagált május közepén a pártvezetés, amikor szóba hozta önálló jelölt állítását.

Németországban az államfőt nem közvetlenül választják, hanem parlamentáris úton. Az elnök személyéről döntő szövetségi köz?gyűlésben az alsóház (Bundestag) 612 képviselője mellett ott ül a 16 tartományi parlament (Landtag) azonos számú küldötte – összesen 1224 elektor. Míg azonban a Bundestag képviselők pártállása adott, a Landtagok küldötteié folyamatosan változik. Idén eddig három tartományban voltak helyi választások; a kormányzó CDU mindenütt mandátumokat vesztett, ugyanakkor mindhárom helyen bejutott a Landtagba az SPD-től balra álló Baloldal pártja. Ennek következtében eltolódtak az erőviszonyok a szövetségi közgyűlésben. Jelenleg a Köhler mellett kiálló uniópártoknak és liberálisoknak (FDP) összesen 614 elektoruk van, a baloldali tömbnek (SPD, Baloldal, Zöldek) 606. Az 1224-ből hiányzó mandátumok a szélsőjobboldali NPD (3) és DVU (1) között oszlanak meg.

A hét elején a szocdemek bejelentették, Gesine Schwan profesz?szornő személyében saját jelöltet indítanak az államfői posztért folyó versenyben. A Baloldal elnöke, Oskar Lafontaine értésre adta: pártja az SPD jelöltjét támogatja, ha a szociáldemokraták a CDU/CSU-tól füg?getlenül vágnak neki az államfőválasztásnak. Ezzel a jól irányzott húzással a Saar-vidéki fenegyerek tovább fokozta az SPD balszárnyának rokonszenvét a Baloldal iránt. Másrészt felbőszítette a CDU-t és személy szerint Angela Merkel kancellárt: a konzervatív vezérkar attól tart, az államfőválasztásra megvalósuló összefogás az előjátékát jelentheti egy széles körű baloldali koalíciónak a 2009 őszén esedékes országos választások után.

A Zöldek még kéretik magukat – márpedig Schwan asszonynak csak akkor van esélye a sikerre, ha a környezetvédők pártja is felsorakozik mögötte. A frankfurti Viadrina Egyetem rektornőjének jelölésével az SPD vonzó csalétket vetett a Zöldeknek, akiknek régi követelése, hogy hat évtized után végre hölgy töltse be az NSZK legmagasabb közjogi méltóságának tisztségét. A párt egyelőre taktikázik. Reinhard Bütikofer, a Zöldek társelnöke kifejtette: a tagság és a vezetőség szimpátiája megoszlik Schwan és Köhler között. Döntés csak szeptemberben, a bajor tartományi választások eredményének ismeretében születik. Ez egyértelmű utalás volt arra, hogy a környezetvédő párt álláspontját nem a Köhler- és a Schwan-tábor erőviszonyai határozzák meg, hanem a bajorországi választás kimenetele. Ha a konzervatívok (CSU) elveszítik abszolút többségüket a müncheni Landtagban, és a Zöldek meg az SPD mellett a Baloldal is bejut a tartományi gyűlésbe, tovább módosulhatnak az erőviszonyok a szövetségi közgyűlésben. Akár olyan mértékben is, hogy a Köhlert pártoló CDU/CSU-FDP tábor elektorainak a száma 612 alá esik: ez pedig azt jelentené, hogy matematikailag sem lenne képes a jobboldali tömb saját erejéből keresztülvinni Köhler újraválasztását.

A nagy kérdőjel tehát ma még az, hány elektora lesz szeptember 28. után a jobb- és a baloldali tömbnek az államfőt választó testületben. (Szeptember 28. és május 23. között nem lesznek újabb tartományi választások.) Elképzelhető egy patthelyzet is. Márpedig példa nélkül álló – és roppant fonák – helyzet volna, ha a szövetségi elnök személyét a három tartományi gyűlésből (Mecklenburg-Előpomeránia, Szászország, Szász-Anhalt) bejutott szélsőjobboldali elektorok állásfoglalása döntené el.