Nem tudják még, hogyan kell gazdagként viselkedni

A 89-es változások után többen, viszonylag elég gyorsan meggazdagodtak. Ezeknek az embereknek semmilyen valóságos modell nem állt rendelkezésükre ahhoz, hogy hogyan kell gazdagként viselkedni. Filmekből leshettek el viselkedési mintákat, vagy saját, a személyiség rétegeiben korábban megbújt szükségleteiket realizálják most, az anyagi beteljesedésük folyamatában. Ennek megfelelően találkozhatunk ma környezetünkben gazdag, de elmagányosodott érzelmi hullákkal, kiket a pénzükre spekuláló, hiéna személyiségű álbarátok vesznek körül. Többen elfogadják maguk körül az ilyen sleppet, hiszen ők többnyire azt mondják, amit hallani akarnak. Melyik újgazdagnak nem esik jól azt hallani, hogy ő milyen okos, milyen rendes, mennyire segítőkész, mennyire igazságos, milyen jól megoldotta ezt, vagy azt a problémát? Ez a rengeteg pozitív álvisszajelzés homályossá teheti az éleslátását, de a befolyó pénz hatására ezt észre sem veszi.

Gyakran előfordul, hogy a pénz a kóros személyiségjegyeket erősíti meg (gondoljunk csak Belgium és Hollandia nagy pedofil botrányaira), és idővel megtörténik, hogy az ember önmagáról kialakult képe teljesen eltér a mikrokörnyezetében kialakult képtől. Ez a helyzet gyanakvóvá (paranoiddá), agreszszívvé, bizalmatlanná teheti őt a környezetével szemben. A pénzemért szeretnek csak? – fogalmazhatja meg önmagának gyanakvó kérdését, és mivel nem kap rá választ, kételkedővé válhat mindenkivel szemben. Agresszivitásuk ellenvélemények elhangzása esetén jöhet felszínre, annyira, hogy környezetüket arra kényszeríthetik, hogy vonják vissza igaz állításukat, és tegyék hamissá, mert az érdekeik így kívánják.

A fenti személyiségtorzulások gyakran abból az egyszerű pszichológiai képletből fakadnak, hogy az intelligencia hányadosunk (IQ) 20 százalékban, míg az érzelmi hányadosunk (EQ) 80 százalékban irányít bennünket. Ha túlságosan az IQ kerül előtérbe (amit a pénz megszerzése megerősít), akkor az érzelmi élet (EQ) rideggé, hideggé válik, valójában kiürül. Előtérbe kerül az olyan rejtett szükségletek megszerzése, mint a hatalom, a különböző perverziók – amelyek nem feltétlenül szükséges, hogy szexuális eredetűek legyenek –, a környezet uralása és irányítása stb.

Természetesen nem csak negatív irányba történnek eltolódások a meggazdagodott embereknél, hiszen találkozunk pozitív példákkal is, bár jóval kisebb mértékben. Ők azok, akik segítenek különböző alapítványoknak, szervezeteknek, intézményeknek, magánszemélyeknek, követve egy polgári trendet, hiszen számukra sem mindegy, hogy milyen környezetben élnek.

Sajnos, kevesen vannak tudatában annak, hogy a sok pénz mennyire megváltoztatja a személyiséget. Mégis van kivétel, és nagyon örültem, amikor egyik osztrák barátom, aki a megtollasodás útjára lépett, megkért, hogy ha komoly változásokat látok majd a viselkedésében, akkor vágjam őt jól pofon. Megígértem neki, hogy megteszem – remélem nem fog becsukatni.A szerző pszichológus