Nem kell mindig győzni

Emlékszem, jó pár évvel ezelőtt, amikor döbbenettel néztem a televízióban a különböző természeti katasztrófákról szóló tudósítások képeit, szembesülve a pusztítás lehangoló látványával, a lelkem mélyén mindig megkönnyebbülve állapítottam meg: Közép-Európánál vannak szebb és gazdagabb vidékei a földnek, de az ilyen csapások legalább elkerülnek bennünket. Természeticsa-pásilag jó kis nyugodt hely ez. Ha nagyon sok egyéb dolognak nem is, ennek legalább örülhetünk. A körülmények azonban újabban arra kényszerítenek, hogy megváltoztassam a véleményemet.

Az utóbbi időben szinte alig van olyan esztendő, hogy az árvíz ne okozzon tetemes pusztításokat – vagy az ország területén, vagy valahol a nagyon közelben. A közelmúltban egy szakértő nyilatkozatát olvastam arról, hogy Szlovákiában régen nem volt nagy földrengés, de a jelek arra mutatnak, hogy a földfelszín alatt hatalmas erők szunnyadnak, amelyek bármikor felébredhetnek...

Hogy mire képes a természet, azt pár napja is sokkolva tapasztalhattuk a közvetlen közelünkben: az orkán szinte pillanatok alatt akkora pusztítást végzett a Magas-Tátrában, hogy többen az ottani nemzeti park végét jósolják. Megváltozhat a Szlovákia büszkeségének számító hegyvidék klímája. Az elpusztult fák pótlására legalább 100 év kell... Egyik – nem túl optimista beállítottságú – ismerősöm mindig felháborodik, amikor azt a kijelentést hallja valakinek a szájából, hogy „az ember legyőzte a természetet”. Egyre inkább hajlok afelé, hogy igazat adjak neki. Mert a természet időről időre bizonyítékát adja annak, hogy sebeket ugyan lehet rajta ejteni, legyűrni azonban nem lehet. Rá kellene már végre jönni arra, hogy a természettel szemben nem is a győzelem a fontos. Inkább az olyan együttélés, amely egyik félnek sem okoz helyrehozhatatlan károkat. Nem kellene kézlegyintéssel elintézni a természettudósok vészjósló szavait, melyek szerint ha továbbra is ilyen tempóban folyik a föld szennyezése, mint mostanság, a természeti katasztrófák sokkal nagyobbak lesznek, mint amilyet bármilyen terroristacsoport okozhat.

Mert amiről ezek a tudósok beszélnek, az nem egy nagy költségvetésű hollywoodi katasztrófafilm forgatókönyve, hanem a puszta valóság. A puszta jövő. Szó szerint.