Nem katonadolog!

A védelmi miniszter, Juraj Liška lemondása (lemondatása?), mondhatni, mérföldkőnek számít az általában bizony emberidegennek tűnő közép-európai politizálás gyakorlatában. Ha közvetve is, minden bizonnyal komoly politikai megfontolások késztették őt, hogy felelősséget vállaljon a negyvenkét áldozattal járó tragikus légi katasztrófáért. Nincs ebben az égvilágon semmi kivetnivaló. Annál is kevésbé, mivel a döntés egyébként is csak politikai alapon vitatható, ami viszont adott esetben egyáltalán nem elegáns, sőta tragikus kiváltó okhoz képest bizony méltatlanul spekulatív magatartásnak tűnhet! Ezért kelthet akár visszatetszést is a döntés politikai haszonlesés gesztusaként történő értelmezése. Ilyen alapon tehát, többek között, Bugár Béla sem járt el éppen szerencsésen, amikor Liška pénteki bejelentését követően megjegyezte, nem érti, miért nem a tragikus baleset másnapján lépett a védelmi miniszter... A történteket összegezve, több biztató jel is tanúsítja, hogy igenis, minden rosszban van valami jó. Hiszen a védelmi miniszter precedensértékű gesztusán túl a szlovák–magyar kapcsolatok további civilizálódását is elősegítheti a szörnyű tragédia. Mivel – közvetlen bekövetkeztétől a megrázó gyászszertartásig – számtalan olyan esemény történt, amely azt bizonyítja, hogy bajban ismerszik meg, tétetik próbára az igazi barát, a szomszéd, a szövetséges. Ki ne értesült volna arról, hogy az észak-magyarországi Hejce község polgárai, a magyar mentők és a környékbeli tűzoltók milyen önfeláldozó segítőkészségről tettek tanúbizonyságot a mentés során! Az ott lakóknak pedig mindeközben arra is volt gondjuk, hogy a helyszínre özönlő számtalan idegen újságírót, a nemzetközi tévéstábok tagjait, nem utolsósorban az áldozatok hozzátartozóit kifogástalanul ellássák, meleg étellel, itallalkínálják őket, szállást biztosítsanak nekik. Nem illethetők a legcsekélyebb szemrehányással a magyar belügyi és védelmi tárca illetékesei sem. Hiszen – a vonatkozó nemzetközi egyezmények tükrében is – a lehető legelőzékenyebb módon, vita nélkül engedték át az inkriminált magyar felségterületet a szlovák mentőalakulatoknak és a katasztrófa okainak kivizsgálására delegált szlovák katonai egységek szakembereinek. A gyászszertartáson pedig, az írott és íratlan szabályokhoz méltón, ott volt a magyar köztársasági elnök, Sólyom László, Juhász Ferenccel, a magyar védelmi miniszterrel együtt. A hejceiek, akik deklarált szándékuk szerint emlékművet szentelnek majd a községük közelében tragikusan elhunyt szlovák katonáknak, polgármesterükkel az élen szintén nagy számban megjelentek ott. Liška érdeme pedig sem több, sem kevesebb, mint az, hogy lemondásával, ha csak rövid időre is, de emberközelbe került az e tájakon oly sokat és joggal kárhoztatott napi politizálás, vagyis maga a hatalomgyakorlás...