Nem a szakértelmen múlott a kar

Idestova négy éve, amikor a kormány az oktatási minisztérium államtitkárává nevezett ki, megfogadtam, hogy addig, amíg ezt a tisztséget fogom betölteni, nem írok, nem jelentetek meg saját írást a szlovákiai magyar sajtótermékek hasábjain. Elhatározásomat nem tudom teljesíteni, mert Szilvássy Józsefnek az Új Szó hétfői számában megjelent Kartalanítás című kommentárjához van néhány megjegyzésem, amelyeket szükségesnek tartok leírni.

Ahogy a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem szenátusának döntésével nem értek egyet, de tudomásul veszem, úgy az említett kommentárral is hasonló a helyzet: nem értek vele egyet, de tudomásul veszem, hogy a szerző ezt így látja. Kötelességemnek tartom azonban, hogy reagáljak, mert érintett vagyok, s közvetve érintettek azok a munkatársaim, felkért szakemberek is, akik az elmúlt négy év során sokat tettek annak érdekében, hogy végre megoldódjon a magyar pedagógusképzés helyzete, vagy azért, hogy az oktatási minisztérium nemzetiségi főosztályán az „ügy” érdekében tevékenykedjenek. Én úgy gondolom, hogy a magyar pedagógiai karral kapcsolatos szakértelmet igenis kimagasló szakmai tudással rendelkező munkacsoporttal sikerült megteremteni. Élükön olyan szakemberrel, aki jelentős akkreditációs bizottsági tapasztalatokkal is rendelkezik. A több mint fél tucat alkalommal megtartott szakmai egyeztető tárgyalásokon egyetemi tanárok, docensek, nemzetiségi főosztályunk vezetője, a szakma színe-java vett részt. Olyan színvonalas anyagot készítettünk, amely közel 150 oldalon, részleteiben javasolja a kar feladatát, struktúráját, oktatói személyzetét, egyszóval mindent, amit ilyen anyagnak tartalmaznia kell. Köszönet mindenkinek, aki részt vett a karral kapcsolatos munkában, egyeztető tárgyalásokon. Lehet, hogy a főszerkesztő úr ismer jobb szakembereket, én azokban bízom, akikkel együtt-működtem, és egyikükben sem csalódtam. Nem rajtuk múlott, hogy az egyetemi tanács nem úgy fogadta el a kar létrehozásával kapcsolatos anyagot, ahogyan az előzetes megegyezés szólt. Nem tudjuk és nem is akarjuk megakadályozni a nyitrai egyetem újabb karának megnyitását. Talán elő-relépést jelent majd a magyar pedagógusképzés terén is, de mi nem ezt a kart akartuk, nem ilyen feltételek mellett képzeltük el a jövő magyar pedagógusaink képzését. Ezért meggyőződésem, hogy nem helyénvaló a kommentár szerzőjének a bírálata, hogy a szakértelem hiánya miatt nem lett magyar kar.

Apropó, szakértelem. Nagyon szeretném megismerni azokat a tehetséges és ambiciózus szakértelmiségieket az oktatásügy terén, akik szeretnének végre felkészültségüknek megfelelő feladatokhoz jutni, ahogy a főszerkesztő úr írja. Lett volna rá lehetőség az utóbbi négy esztendőben. Nem akarok azon siránkozni, hogy milyen keservesen találtuk meg a sok tehetséges és ambiciózus szakértelmiségi közt azt a néhány embert, aki vállalta a nemzetiségi főosztályon a munkát. Nem beszélve arról, hogy mennyi ideig tartott a vélt vagy létező szakemberek közül találni valakit, aki vállalja a nemzetiségi főosztály irányítását. Különben sosem volt a főosztálynak 12 munkatársa, még papíron sem. Ez valótlan állítás. Úgy gondolom, hogy ez év április elsejéig a minisztérium nemzetiségi főosztálya tisztességesen ellátta feladatát, munkatársai sokat tettek a magyar iskolák és oktatás gyarapítása érdekében. Köszönet és hála mindegyiküknek, mert csak az tudja, hogy mit jelent az oroszlán barlangjában bizonyítani, aki azt megpróbálta. Emberileg és talán szakmailag is megértem a nemzetiségi főosztály két húzóemberének tavaszi távozását az oktatási minisztériumból. Azt hiszem, annyira viszont nem lehetünk naivak, hogy egy politikailag instabil Szlovákiában, fél évvel a parlamenti választások előtt valaki magyarként feladja státusát, és feljön a fővárosba a minisztérium nemzetiségi főosztálya munkatársának, tudva, hogy a választások után esetleg lapátra kerülhet. Ezt talán a főszerkesztő úr sem gondolta komolyan.

Biztosan úgy, ahogy egyéb más szakterületen, az oktatásügy terén is vannak tartalékaink, sok még a teendő, rengeteg a feladat. Kell a bírálat, a kritikus szó, de legyen megalapozott, tárgyilagos és főleg tükrözze az igazságot.

Szigeti László

Pontosítás – négy pontban

1. Szó nélkül hagynám az államtitkár úr véleményét, ha arra reagálna, amit én írtam.

2. Ugyanis egyetlen szóval sem bíráltam az akkreditációs dokumentumot kidolgozók szakértelmét. Gondom azzal volt, hogy Szigeti László is többször derűlátóan nyilatkozott a magyar kar kilátásairól, miközben a végeredmény nem igazolta optimizmusát. Azokat a mértékadó nyitrai információimat sem rejtettem véka alá, melyek szerint az említett dokumentum rohammunkában készült el, mert az államtitkár úr elég hosszú ideig nem szentelt kellő figyelmet a kar megalapítása szempontjából sorsdöntő anyag elkészítésének vagy lebecsülte ennek jelentőségét. A harmadik lehetőséget elhessegettem magamtól.

3. Az oktatási minisztérium illetékeseinek tájékoztatása szerint kezdetben a nemzetiségi főosztálynak valóban csak tíz státusa volt, de még ezt sem töltötték be egyszer sem, amit egyébként Szigeti is elismert. Sokféle objektív okkal lehet magyarázni, mentegetni ezt a tényt, de a politikai felelősség mégiscsak az államtitkáré. Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy a következő kabinet megszünteti a nemzetiségi főosztályt. Főleg akkor nem, ha az eddigi munkáját szakmai teljesítmények hitelesítik.

4. Kommentáromban az MKP – ebben az ügyben – eredménytelen külhoni lobbizása kapcsán írtam azokról a rátermett fiatal szakértelmiségiekről, akiknek a szellemi kapacitását eddig nem használták fel. Nem értem, hogy az államtitkár úr miért tőlem kéri a pedagógiai szakemberek teljes névsorát, mert ezt elsősorban neki kellene tudnia. Ám ha már így történt, hadd közöljem, hogy a Katedra című lap egykori főszerkesztőjeként és a Katedra Társaságban, miként a hazai magyar pedagógusszövetségben is több tehetséges, angolul tökéletesen beszélő szakértelmiségivel ismerkedtem meg.

Szilvássy József