Nálunk ez már csak így van

Elegem van abból, ami Malina Hedvig körül történik. Az elmúlt rendszerben a bűnügyi rendőrségnél hadnagyi rangban dolgoztam, a rendőrakadémián végeztem (akkor VŠ-ZNB). Ezt csak azért írtam le, nehogy valakinek kételyei legyenek afelől, hogy értek a témához.

A Malina Hedvig-ügy ékes példája annak, hogyan kell elkerülni egy bűntény kivizsgálását, és mindent megtenni annak érdekében, hogy ne adj Isten még az igazság is kiderüljön. Vegyük az esetet szakmai szempontból. Egy olyan rendőr, aki az iskola elvégzése után a második hetét tölti a rendőrségnél, a bűntett helyszínén azzal kezdi a munkát, hogy kihallgatja a szemtanúkat, és ezekből a vallomásokból igyekszik képet alkotni az esetről. A Malina-ügyben nem így történt, a szemtanúkat csak 3 hónap elteltével hallgatták ki. Habár a szemtanúk emlékeztek arra, hogy nézett ki az egyetemista lány a támadás után, már maguk is attól féltek, kellemetlenségeik adódhatnak, ha a sértett mellett tanúskodnak. Nagyon sokáig gondolkodtam azon, hogy ezt megírjam-e, de biztos forrásból tudom, hogy ezt a kislányt alaposan helyben hagyták, és az egész vizsgálat arról szól, be kell bizonyítani, hogy a sértett hazudott. A bűntény helyén talált tárgyi bizonyítékokat a rendőrség nem hajlandó a sértett ügyvédjének kiadni.

A rendőrség következő ballépése, hogy a fantomképek alapján felismerhető személyeket még alaposan ki sem hallgatták. Mint volt rendőrtől nagyon távol áll tőlem, hogy a volt kollégák munkáját bíráljam, de amit csináltak, vagy nem csináltak, azt felsőbb utasításra tették. Addig, amíg a vizsgálótiszt írásba nem adja, hogy bűntény történt, és át nem adja a protokoll szerint az ügyésznek, addig az egész dolog tabu. Szlovákiában ez nem így történt. Az ügy hivatalos lezárása előtt a belügyminiszter és a kormányfő kiállt a nyilvánosság elé, és egyhangúlag azt mondták, az eset nem történt meg.

A sértett ügyvédje most kapta meg a felvétel kb. kétórás anyagát, holott a felvétel legalább ötórás volt. A felvételen olyan személyek is szerepelnek, akik a jegyzőkönyvben nincsenek feltüntetve. Megint egy baklövés a rendőrség részéről, mert a törvény szerint semmi akadálya nincs annak, hogy valaki a rendőrségről jelen legyen a kihallgatáson, csak ennek a személynek a nevét és rangját bele kell írni a jegyzőkönyvbe.

Summa summarum, az egészből azt a következtetést lehet levonni, hogy itt az egész dolog arról szól, hogyan kerüljük el az ügy kivizsgálását. Végezetül még talán annyit, hogy szorítok Kvasnica doktor úrnak és természetesen Hedvignek is. Ne adják föl!

Benyovszky László, Léva