Multikulti lábtörlő

Mindez persze a franciaországi események kapcsán, ami jó lehetőséget adott vezető politikusainknak arra, hogy mondjanak valamit a nemzetpolitikai elképzeléseikről. Nem biztos, hogy kellett volna, legalábbis ilyen minőségben biztosan nem.

Lajčák arról beszélt: a multikulturalizmus naiv ötlet volt, ezért nem csoda hogy vereséggel zárult. Most hagyjuk azt, hogy a vereség amiről az úr beszél a valóságban egyáltalán nem is az – a bevándorlók zöme integrálva él, a legtöbb nyugat-európai ország pedig a kimutatások szerint profitál abból, hogy vendégmunkások érkeznek. Inkább beszéljünk arról, hogy miért nincs Miroslav Lajčák abban a pozícióban, hogy ilyen kijelentéseket tegyen.

Egyfelől, Szlovákia nem olyan ország, amely bármit is tudna a multikulturalizmus bukásáról. A bevándorlás alacsony, és bár az SNS most kinézte magának a kebabosokat a magyar irredenták és a cigánybűnözők helyett, minimális feszültség sincs a migránsok és az őslakosok között. Másrészt Szlovákia az őshonos kisebbségeinek még nyomokban sem adja meg azt, amiről a multikulturalizmus szól – intézményi autonómiát, kollektív jogokat, másságuk ellenére államalkotó pozíciójuk elismerését. Csak nem arról van szó, hogy Lajčák úr azt gondolja, hogy a szlovák kisebbség- és bevándorláspolitika jobb a nyugat-európainál? Előbbi gyatra minőségű, utóbbi nem is létezik.

Aztán ott van az a gond, hogy Lajčák külügyminiszter korábban (2007–2009) a nemzetközi közösség boszniai főmegbízottjának pozícióját töltötte be. Abban a Boszniában, amit a daytoni béke multikulturális modellországként épített újra, a főmegbízott feladata a multikulti állam további kiépítése és felügyelete volt. Az ottani multikulturalizmus is „naiv, bukott ötlet” volt? Lajčák úr pedig akkor egy naiv, bukott politikus? Remélem, hogy nem.

Arról nem is beszélve, hogy a szlovák kormány külügyminiszterével az élen Szerbiában meg igenis nagy barátja a multikultinak. Legalábbis azt gondolják, hogy egy autonóm Koszovó egy multietnikus Szerbiában jobb lenne, mint egy önálló Koszovó állam. Szlovákia az egyik utolsó EU-s ország, amely nem ismerte el a pristinai függetlenséget. Olyannyira bíznánk a multietnikus Szerbia naiv és bukott ötletében, hogy európai szövetségeseink ellen megyünk egy ilyen kritikus ügyben?

A helyzet az, hogy Lajčák miniszter, ahogy fent említett elvtársai is, a multikulturalizmus kifejezést lábtörlőként, pusztán politikai pontszerzésre használják. Nem az a baj, hogy félreértik mibenlétét, vagy éppen a vele szemben megfogalmazott nyugati kritikák tartalmát, hanem az, hogy cinikusan egyszer mellette, egyszer ellene vannak, attól függően, hogy a politikai széljárás mit hoz. Ez nem méltó államférfiakhoz. Ez nem igazságos az Európában élő, keményen dolgozó kisebbségi állampolgárok tömegeivel szemben, legyen szó őshonos vagy bevándorló közösségekről.