Mozogjunk!

A probléma összetett, de mint minden összetett problémánál, itt is vannak alapkérdések. Az első: hogyan jön létre a mozgásigény. Nagy szerencsénk van, ugyanis nem az ember akaratából és jószántából, hanem tőle függetlenül. Velünk születik, akárcsak az evés igénye. Része a biológiai természetünknek. Ez jól látható a csecsemőknél. Bár nem egyformán mozgékonyak, mindegyik sportol a maga módján. Hadonásznak, popsijukat emelgetik, hasukról a hátukra fordulnak és vissza, lábfejüket a szájukba dugják, másznak, s amint megtanulnak járni, képesek kilométereket gyalogolni a lakásban, drága jó szüleik legnagyobb örömére, merthogy nekik már általában nincsen ekkora mozgásigényük. S itt jön a második alapkérdés: hogyan alakul a mozgásigény. A válasz egyszerű: azonos szinten marad, növekszik, csökken. Tudjuk, hogy a fejlett társadalmakban rohamosan csökken. Miközben az evés igénye minimum azonos szinten marad (ezért látható nálunk is egyre több hájba burkolózó kisgyerek és fiatal). A harmadik alapkérdés: ki tehet róla, hogy a velünk született mozgásigény, amit nem véletlenül kaptunk, hanem azért, mert életbevágóan fontos a biológiai túlélésünkhöz, szó szerint kóros mértékűre csökken, illetve szinte teljesen eltűnik.

A szülő? Igen. Ha maga sem mozog, ha a mozgást fölösleges időtöltésnek vagy fényűzésnek tartja, ha azt hajtogatja, hogy a sport átverés, mert manapság minden csakis a pénzről szól, a sport is, azzal nem serkenti gyereke mozgásigényét. Egyébként, a szülők mozgás alatt sokszor a sportklubokban űzött tevékenységre gondolnak, s jönnek az ellenérvek: drága, messze van, utazni kell (miközben az étkezés is drága, a szupermarketbe is utazni kell, hiszen nincs minden faluban, mégsem építjük le az evésigényünket). Pedig nem csak sportklubban lehet mozogni. A család közösen sétálhat, túrázhat. Focizhat az udvaron vagy a játszótéren. Reggelente együtt tornázhat a nyitott ablaknál. Együtt jógázhat, biciklizhet, táncolhat, akár a nagyszobában. A számítógép és a tévé mellé, ami ma már szinte minden gyerekszoba tartozéka, lehet az egyik falra bordásfalat szerelni, súlyzókat beszerezni.

A szülő persze nem az egyetlen mozgásigényt alakító tényező. De az első. A legfontosabb. Ezért kell újragondolni ezt a felelősségünket. S a gyerekkel való közös sportolás talán nekünk is meghozza a mozgás örömét.