A katasztrófákból is pártügyet csináltak

A cikk írásakor még nem világos a következő hurrikán csapásának teljes hatása, de van, amit sajnos előre lehet borítékolni. Mégpedig azt, hogy a természeti katasztrófákból is polarizált pártügyet csináltak a republikánus vezetők és Trump.

Miközben emberéletek múlnak azon, hogy a szövetségi segítség időben megérkezik-e az egyes államokba, most azon dolgozik több politikus, ideértve a republikánus floridai kormányzót és exelnökjelöltet, Ron DeSantist, hogy inkább megkerülik a szövetségi felajánlásokat, nem veszik fel a telefont a Fehér Háznak, hanem kivárják a hurrikán pusztítását, hogy elmondhassák: lám, Bidenék nem dolgoztak.

Ez olyan szintű szabotázs, mintha egy tömegbalesetre igyekvő mentőoszlop elé odaállna egy politikus, és aztán a megkésett segítséget a kormányzó pártra fogná.

Pontosan ez történik. Még a helyi republikánus vezetők, akik a terepen vannak, és nem az elnökválasztás az egyetlen iránytűjük, mivel fontos nekik, hogy ott helyben az emberek bizalmát e nehéz helyzetben is megtartsák, még ezek a politikusok is aggódnak a saját pártjuk országos szintjén zajló dezinformációs kampány miatt.

Mert ha egyszer össze kéne zárni, az most van, mert az éghajlatváltozás miatt több és erősebb hurrikán érkezik az USA partjaihoz évek óta. Ez egyébként a kártalanítási kérésekből is kimutatható, ha a biztosítók kifizetéseit nézi az ember.

Hogy mennyire kiélezett az elnökválasztás, talán épp ez a szomorú fejlemény mutatja: a Trump-csapat hajlandó még ezt a szövetségi szintű segítséget is elutasítani, ahol tudja, de legalább szóban, csak hogy egy-egy centit nyerjen az információs háborújában, amely a springfieldsi macskaevő álhírtől a migránsok szavaztatásán át a legváltozatosabb, bár lassan egyre unalmasabb fantazmagóriákkal áll elő.

Az USA kampányai gyakran előre jelzik, hogy milyen technikák és módszerek jönnek Európában a következő években. Most azért bőszen kezdjünk reménykedni, hogy esetleg ez a szintű polarizáció, amely emberéleteket sem vesz figyelembe, talán elkerüli a politikusainkat. Vagy már késő, és benne vagyunk...?