Dél-koreai írónő kapta a Nobel-díjat

Han Kang

A fogadóirodák legnagyobb meglepetésére egy „esélytelen” szerző, az 53 éves dél-koreai Han Kang kapta az irodalmi Nobel-díjat. Ő hazája első írója, aki átveheti ezt az elismerést a Svéd Akadémiától. 

Két műve is elérhető magyar nyelven, a Növényevő 2017-ben, a Nemes teremtmények pedig 2018-ban jelent meg. Az előbbiért 2016-ban az írónő elnyerte a Nemzetközi Booker-díjat, a könyvet 2007-es megjelenése óta több mint 20 nyelvre fordították le. A történet egy nő mentális betegségbe süllyedését és családja elhanyagolását mutatja be. 

Han Kang 1970-ben született, 1980-ig Kvangdzsuban élt, négy hónappal a véres felkelés előtt költöztek el Szöulba a családjával. Az írónő szerint a túlélők bűntudata emiatt az egész család életét végigkísérte. Később a Jonsze Egyetemen tanult koreai irodalmat, 23 évesen, 1993-ban debütált költőként öt verssel. Egy évvel később már díjat nyert első kisregényével. 

Édesapja szintén író, Han Kang szerint ez annyiban befolyásolta a saját pályáját, hogy otthonukban rengeteg könyv volt, így hamar megszerette az olvasást. 

Kritikusai szerint már fiatalon is olyan regényeket írt, melyek inkább idősebb írókra jellemzőek. Egy interjúban azt mondta erről, hogy huszonévesen egyszerűen nem tartotta fontosnak a fizikai kort, inkább az élet és halál kérdéseire kereste a választ. 

Műveiben sokszor szerepelnek testileg vagy pszichésen sérült emberek, az emberi természet és lélek, hőseit gyakran éri erőszak, ezért menekülnek a való világ elől. A növénnyé válás motívuma több írásában előkerül, a Növényevőn kívül az Asszonyom gyümölcse (The Fruit of My Woman) című regényében a feleség – aki házassága miatt feladta a szabad, gondtalan életet – szó szerint növénnyé válik.

Az emberi durvaság kérdése egyébként azóta foglalkoztatja, mióta házukban gyerekként egy eldugott fotóalbumot talált a Kvangdzsu-i felkelésről. Bár sokáig nem tervezett konkrétan erről írni, állítása szerint mindig vele voltak a Kvangdzsuban történtek, és a regény írásakor sokszor eszébe jutott az a gondolat, amit a kilencvenes években a naplója első, üres oldalára írt: „Megmentheti-e a jelen a múltat? Megmenthetik-e az élők a holtakat?”

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?