Mozgás, kényszer

Ráadásul Kaliňák belügyminiszter már a bejelentés másnapján beismerte, hogy az államnak nincsen energiája arra, hogy betartassa ezt a szabályt.

Túlzás lenne azt állítani, nem logikus az, hogy az állam szeretne informálva lenni állampolgárai hollétéről. Az elmúlt évtizedet jellemző tömeges nyugati migráció – átmeneti vagy tartósabb munkára – nagymértékben kikezdte a közép-európai országok lakossági nyilvántartásának pontosságát. Románia szélsőséges példa a kivándorlók óriási hadával, például a népszavazások érvényességét gyakorlatilag ellehetetleníti a hiányzók masszív tömege. Várható tehát, hogy előbb-utóbb a térség összes országában napirendre kerülnek hasonló javaslatok. Annak a konkrét eljárásnak azonban, amit a Smer választott, nulla a haszna. Első körben sikerült maga ellen fordítania mindenkit, akit az intézkedés érinthet, a pénzbüntetés hangsúlyozásával és a fenyegető, kényszerítő hangnemmel. Aztán második körben Kaliňák miniszter azon bejelentésével, hogy az állam a gyakorlatban mégsem fog büntetést osztani, az eleve a törvény elleni dacra hangolt közönség szemében sikerült az intézkedés potenciáját teljesen megsemmisíteni. Sokan már akkor fogadkoztak, hogy nem fogják bejelenteni magukat, amikor a büntetés szóba került, de így már azok sem fognak együttműködni, akiket felháborított volna a büntetés, de egyébként nem mertek volna szembeszállni a rendelkezéssel. Ergó, ezek után juszt se fogja senki bejelenteni magát a belügynél. A dolognak azonban van egy másik vetülete is. Sokak szemében gyanút keltett, hogy az állam ennyire érdeklődik polgárai tartózkodási helye iránt. Működésbe léptek az orwelli reflexek: a rendőrállam mindent tudni akar rólunk. Nem egy helyen még a jövőbeli csipezés, az emberek totális ellenőrzése is szóba kerül. Véleményem szerint az életünk feletti növekvő állami kontroll nem vicc, és ébernek kell lennünk jogaink korlátozásával kapcsolatban, de azért nem érdemes minden elbaltázott állami túlbuzgóság miatt a legrosszabbra gondolni. A Fico-kormány nem valami globális összeesküvés jegyében szeretné kontroll alatt tartani állampolgárait: mindössze egy létező problémára adott rettenetesen amatőr és kifejezetten rosszul sikerült választ. Mi lett volna jobb megoldás? Az állami szankció csak akkor működik, ha az valódi elrettentő erővel hat. Mivel senki sem gondolja komolyan, hogy a belügy emberei végigkopogtatják az ország összes háztartását, emigránsokat keresve, ez ebben az esetben nem opció. Ahol nem működik a korlátozás, ott csak a meggyőzésre van esély. Menynyivel másként hatott volna, ha a belügyminiszter tájékoztatja a lakosságot a problémáról, és az érintettek segítségét kérte volna a nyilvántartások pontosításában. Oké, nagyon sokan semmibe sem vették volna a kérést – de azt hiszem, mégis többen reagáltak volna, mint így, és a Smer megspórolt volna magának egy nagyon kellemetlen kört.