Mirol is szólt az abortuszvita?

Hogy mi, azt senki nem akarta elárulni, csak folyosói megjegyzések és bizalmas értesülések alapján sejtheto, hogy a liberálisok szándékosan élezték a helyzetet, mert érdekük lehet a koalíció szétbomlasztása. Állítólag így akarják megszüntetni a Pavol Rusko ellen folyó rendorségi vizsgálatot. Az eddigi összes lényegesebb konfliktus a kereszténydemokraták és a liberálisok között zajlott. A KDH felügyeli a rendorséget és az igazságszolgáltatást, a belügyminiszter pedig szabad kezet adott rendoreinek: nyugodtan nyomozhatnak közéleti személyiségek ügyeiben is. A liberálisok hiába akartak posztokat a pénzügyi rendorségnél, Vladimír Palko tárcavezeto megmakacsolta magát, nem engedett az ANO nyomásának. Rusko akkor törlesztett emiatt, amikor gazdasági minisztere szintén elutasította a villamos muvek bizonyos helyeit megpályázó kereszténydemokratákat, és a lehallgatási botránnyal kapcsolatban is végig a belügyminisztériumot vádolta. Ezután kétségkívül jól jött az abortuszvita, melyben a liberálisok mindvégig a nok szabadságjogát hangoztatták, és látványos küzdelmet vívtak azért, hogy ne szunjön meg a muvi terhességmegszakítás lehetosége. Csakhogy a parlamentben elfogadott tervezet nem old meg semmit. A módosítás mindössze a 12. és a 24. hét közötti, a magzatnál megállapított genetikai rendellenesség miatt végrehajtandó abortuszról szóló kormányrendeletet emeli törvényerore. Jelenleg ugyanis létezik egy 1986-ból származó jogszabály, melyhez az egészségügyi minisztérium kiadott egy végrehajtó rendeletet, és a gyakorlatban erre hivatkoznak, amikor a terhesség 12. hete után történik az interrupció. A Kereszténydemokrata Mozgalom még az elmúlt megbízatási idoszakban az Alkotmánybírósághoz fordult, mert szerinte rendelet alapján nem lehet magzatelhajtásokat végezni. Megtámadták a törvény negyedik cikkelyét is, mely kimondja: a 12. hétig megszakítják a terhességet, ha az érintett no ezt írásban kéri, és a beavatkozást a no egészségi állapota lehetové teszi. A kereszténydemokraták viszont nem támadták meg ugyanezen törvény 5. cikkelyét, melynek értelmében egészségi okokból meg lehet szakítani a terhességet az anya beleegyezésével vagy saját kérésére, ha veszélyben forog az élete vagy a magzat egészséges fejlodése, illetve ha a magzatnál genetikai rendellenességet állapítottak meg. Az ötödik cikkely nem tartalmaz idobeli megkötést, nem korlátozza az abortuszt sem a 12. sem a 24. hétig. Az Alkotmánybíróság két dolgot fog mérlegelni: a végrehajtó rendeletet és a negyedik cikkelyt fogja véleményezni. Az elobbit valószínuleg alkotmányellenesnek minosíti, mert egy alacsonyabb rendu dokumentumról van szó, mely bevezeti a 24. hétre vonatkozó megkötést, miközben ez a határido magában a törvényben sehol nem szerepel. Az ANO azzal érvelt a parlamentben, hogy a rendeletet azért kell törvényerore emelni, mert a taláros testület döntése után vákuum keletkezhet, s nem lehetne genetikai rendellenesség esetén a 12. hét után végrehajtani az abortuszt. Csakhogy az ötödik cikkely megengedi az egészségi okokból – köztük a genetikai hiba – miatti interrupciót, ráadásul mivel nem említ semmilyen határidot, a „genetikai abortuszt” elméletileg bármikor végre lehet hajtani. A liberálisok másik érve, hogy a KDH meg akarja szüntetni az interrupciót. Ebben van némi igazság, bár a kereszténydemokraták nem törekedhetnek a teljes tiltásra – ezt ok is tudatosítják –, viszont minél jobban szeretnék korlátozni. A 4. cikkely megtámadásával próbálják jelentosen szukíteni az abortusz lehetoségét. Ha a taláros testület alkotmányellenesnek ítéli, nem lehet csak úgy, látszólag minden ok nélkül elvetetni a nem kívánt gyereket. Az anyának számtalan objektív és szubjektív érve lehet, miért nem akarja megszülni gyermekét, a 4. cikkely hatályon kívül helyezése után kizárólag egészségi okból lehetne kérni az abortuszt. A liberálisok szorgalmazta törvény ezt a vákuumot nem orvosolja. Ha valóban a nok szabadságjogáért harcoltak, akkor miért nem várták meg az Alkotmánybíróság döntését? Az, amit a megszavazott módosítás törvényerore emelhet – ha az államfo aláírja –, lényegében nem jelent semmit, mert az ötödik cikkelyre is lehetne majd hivatkozni. Viszont most még nem tudni, mi lesz a 4. cikkellyel, és ha azt érvényteleníti a taláros testület, akkor úgyis még egyszer a parlamentbe kerül az abortusztörvény, sot az alkotmány is módosításra szorul. Vagyis az a jogi vákuum, melyet a 4. cikkely okozhat, súlyosabb, mint az, amelyiket az ANO tervezete orvosol – az, amelyik legnagyobb „erénye”, hogy az ellenzék is megszavazta, a kormánypártokat pedig egymásnak ugrasztotta. Akkor mirol is szólt az abortuszvita?