Miniszterelnök a jégen

Mikuláš Dzurinda mindig elemében érzi magát, ha a köztársaság külföldi megítéléséről kell nyilatkoznia. Tény és valóság, hogy ha abból indulunk ki, amit Szlovákiáról a brüsszeli, a berlini vagy az amerikai helyzetértékelők nyilatkoznak, akkor minden okunk megvan arra, hogy vállon veregessük magunkat. Egészen más a helyzet, ha a külföld által nagyra értékelt és sikeresnek minősített reformokat azok minősítik, akiknek a változásokat és ezek következményeit el kell viselniük. A Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának közgyűlésén a miniszterelnök megtapasztalhatta, hogy hány dioptriányi a különbség az országot külföldről értékelők szemüvege és a hazai helyzetértékelők pápaszeme között. Kezdetben valának az ígéretek. Az elsőket még a rendszerváltók terjesztették a plebsz elé. Egyetértettünk abban, hogy minden rossz oka a mértéktelen centralizálás, és hogy ezt decentralizációval kell leépíteni. Az igehirdetők ezt úgy értelmezték, hogy a döntéshozatal zömét a városokra és falvakra kell átruházni, és e tekintetben radikálisan csökkentik majd a központ (értsd: a kormány) szerepét. Az önkormányzati vezetők szerdán tiltakozó füttykoncerttel jutalmazták Dzurinda felszólalását. Mondják, akik ott voltak, hogy a hangerő akkor csapott át fortissimóba, amikor a végrehajtó hatalom első embere az ország nemzetközi helyzetének erősödéséről kezdett szónokolni. A miniszterelnök rosszul vizsgázott elemi udvariasságból. Ugyanis udvariatlanság sikerekről beszélni akkor, amikor a kormány által végrehajtott decentralizálásnak az lett az eredménye, hogy a járási kórházak jelentős része anyagilag a lét és nemlét határán egyensúlyoz, amikor az egyetemi hallgatók a tandíj bevezetése ellen tiltakozva sztrájkra készülnek, amikor az alap- és középiskolákat működtető önkormányzatok sok helyen nem tudják kifizetni a villanyszámlát. A kormány ilyen viszonyok között akarja a lakossággal elhitetni, hogy ez olyan átszervezés volt, amelynek eredményeként működőképessé váltak a nagy elosztási rendszerek. „Mindössze” annyi történt, hogy Dzurinda minisztereinek, elsősorban Ivan Miklošnak eszébe sincs érdemi decentralizációt végrehajtani. Az önkormányzatok eddig csak annyit profitáltak a decentralizációból, hogy papíron önállóságot kaptak, de ehhez nem kapták meg a szükséges pénzt. A miniszterelnök számára nagyon vékony jégnek bizonyult a közgyűlés. A nagypolitika ehhez képest frissen felépített autósztráda, amelyre akármilyen miniszteri BMW-vel veszély nélkül rá lehet hajtani. Dzurinda három-négy különösen kedvenc minisztere rendszerint megmenthető a 150 parlamenti képviselő közötti manőverezéssel. Mindig akad néhány rugalmas gerincű honatya, aki bizalmi szavazáskor Dzurinda számára biztosítja az 1 százaléknyi többséget. Van Szlovákiában néhány kormánytag, aki már többszörösen kiérdemelte az egyszázalékos miniszter minősítést. Az önkormányzatok körében nagy a miniszterelnökkel szembeni felháborodás. Nem csodálkoznék, ha az agonizáló koalíciónak a városi és községi tisztségviselők véleménynyilvánítása adná meg a kegyelemdöfést.