Milosevics igazi halála

Tegnap lejárt az ENSZ Biztonsági Tanácsa által kiszabott határideje a Koszovó végső státusáról szóló, szerb–albán tárgyalásoknak. A várakozásnak megfelelően jottányit sem közeledtek egymáshoz az álláspontok és a koszovói albánok már javában hűtik a függetlenség nagy durranásához dukáló pezsgőt. A Koszovó függetlenségét pedig egyelőre még sutyiban támogató nagyhatalmak – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország (nagy ám az egység...) pedig az albánokat igyekszik hűteni – egyoldalú függetlenség kihirdetésével ugyanis csak maguknak ártanának. December 19-én ugyanis az ENSZ BT – orosz vétóval – szépen lezárja az ügyet. Addig mindenféle függetlenedés csak a szerb–orosz fél véleményét erősítené, és tovább zilálhatja az egyébként sem egységes európai álláspontot.

Mert Ciprus, Görögország, Szlovákia, Románia és Spanyolország továbbra is negatívan áll Koszovó függetlenségének egyoldalú kinyilvánításához, nehogy e lépés fölbátorítsa saját kisebbségeit. Igazából főleg Spanyolország számít, hiszen a többi európai nagy már a függetlenség és az egész térség minél gyorsabb európai integrációja mellett tette le voksát. Ha Spanyolország átáll, akkor a többi kis ország fokozatosan elveszti racionális jelentőségét a kérdésben. Az érzelmek pedig vajmi keveset érnek, hiszen a baszkok vagy katalánok nem Koszovó miatt mozgolódnak, a magyarok maradnak, ahol vannak, a ciprusi törökök kérdésében pedig a görögöknek illene elgondolkodniuk saját magukon.

Egy egységes európai álláspont azért rendkívül fontos, mert éppen az EU lehet a megoldás a december 19-i ENSZ BT-ülés után. Ha ugyanis az EU 27 tagállama kiáll Koszovó függetlensége mellett, akkor az EU-nak reális esélye lehet az ENSZ-től a saját hatáskörébe „utalni” az ügyet. Nem csupán Koszovó, hanem az egész Nyugat-Balkán és elsősorban, a Balkán fekete báránya, Szerbia ügyét. Mert nem a függetlenedésről van szó, hanem a térség európai integrációjáról.

Épp Koszovóban kezdte húsz éve Szlobodan Milosevics megvalósítani Nagy-Szerbia álmát az emlékezetes rigómezei beszédével. Utána Szerbia területe minden egyes vesztett háború után – trianoni logikával – csökkent. A történelem ismétli önmagát. A milosevicsi álom igazi halála pedig Koszovó – valószínűleg január elejére időzített – függetlenségével kerekedik ki. Ezért az álomért Szerbia keserves árat fizet, ám ott van a Marschall-terv – az európai integráció – az orra előtt. Milosevics halott, meg kellene már ezt az esélyt ragadni, rác legények...