Miért növekszik Slotáék tábora?

Ezért talán érdemes a megbízhatónak ítélt Statisztikai Hivatal mellett működő közvélemény-kutató intézet adatait alapul vennünk. Ezek is a nemzeti párt preferenciáinak folyamatos növekedését mutatják. Júniusban 4,7, júliusban 5, augusztusban 4,9, szeptemberben 5,7, októberben 4,5, novemberben 6,8, decemberben 6,5, januárban pedig 5,8 százalékon álltak. Persze e politikai erő támogatottsága ennél alacsonyabb is lehet, hisz több nemzeti párt létezik, de a tendencia akkor is figyelemre méltó. Ugyanúgy, ahogy fegyelmezett szavazói bázisának stabilitása okán az MKP támogatottsága folyamatosan tíz százalék körül mozog; él az országban egy legalább ugyanennyire fegyelmezett csoport, mely – legalábbis a felmérések szerint – képes lehet arra, hogy ezt a nem feltétlenül toleranciájáról elhíresült politikai erőt bejuttassa a törvényhozásba.

Persze a parlamenti választásokig még sok víz lefolyik a Dunán, de a jelenséget nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A növekvő támogatottság mögött nem lehet nem látni Gyurcsány Ferenc miniszterelnök „sikeres” PR-munkáját: az autonómiáról tett, a határon túli magyar vezetőkkel nem egyeztetett kijelentéseibe szinte mindegyik szlovák párt belekapaszkodott. Azóta Bugár Béla és Duray Miklós rendre járják a tévéstúdiókat – Bugár az egyik vasárnap mindjárt kettőt is bevállalt –, s hangsúlyozzák, az MKP nem akar autonómiát. Azonban a peoplemeteres felmérések szerint a vasárnap, ebédidő körül sugárzott politikai vitaműsorok nézettsége alacsony, így hatásfokuk nem bizonyosan elegendő ahhoz, hogy a magyar vezetők meg-győzzék a többségi nemzetet: tényleg nem törekednek Dél-Szlovákia elszakítására. Az ilyen nyilvánvaló blődségről kár is volna disputálni, de különösen nehéz kitérni a vita elől, ha a legnépszerűbb szlovák párt alelnöke határtalan magabiztossággal állítja, hogy a szlovákiai magyarok csak az Európai Unió összeomlására várnak, hogy népszavazás útján csatlakozhassanak Magyarországhoz... Emellett az IVO társadalomkutató intézet legutóbbi felmérésének ismeretében joggal tarthatunk attól, hogy a szlovák átlagszavazót úgy általában nem nagyon foglalkoztatja a politika. A különböző sajtóorgánumokból a felszínes olvasó számára legfeljebb annyi szivárog át, hogy a magyarok már megint akarnak valamit. És ennyi bőven elég ahhoz, hogy a lakosság egy részében – mint látjuk, 4-6 százalékában – zsigeri ösztönöket mozgósítson, érzelmi alapon történő szavazásra ösztökélve a polgárt.