Mi bénítja a kacsát?

A politikai szóhasználatba nálunk is befészkelte magát a „béna kacsa”. Létezése arra (is) utal, hogy képviseleti demokráciában a koalíciós többség „landolás” előtti időszakában nem úri dolog, ha a távozásra készülő végrehajtó hatalom és a mögötte álló parlamenti többség olyan intézkedéseket hoz, amelyek később megoldhatatlan feladat elé állítják a leendő kormányt. A béna kacsa olyan képződménye a politikai zoológiának, amelynek hasznosságát illetően közmegegyezés van a választópolgárok körében. Nyilvánvaló, hogy a következő kormány számlájára nemzetközi kötelezettséget vállalni, állami vagyont privatizálni, netán radikális adócsökkentést szentesítő törvényt elfogadtatni nem tisztességes lépés. Lényegesen boldogabb ország lenne Szlovákia, ha konstatálhatnánk, hogy nálunk például a választások előtti gyorstüzelő privatizálás teljesen ismeretlen praktika. Kötetnyit lehetne írni az időzavar miatt hirtelen megtáltosodott béna kacsákról, amelyekkel mentették a menthetőt. Szlovákiai sajátosság, hogy az újságszerkesztőségek is nagy előszeretettel tenyésztik mostanában ezt a szárnyas jószágot. Pedig jelenléte amennyire nélkülözhetetlen a politikában, annyira káros a közvélemény alakításában. Nem arról van szó, hogy a Mečiar-ellenes sajtófront vált íztelenné és szagtalanná. A HZDS-t továbbra is merészen és nyakló nélkül támadja a magát demokratikusnak minősítő sajtó. Csakhogy kérdem én és joggal: kell-e ahhoz bátorság, hogy egy kommentáríró manapság a számítógépen áteresztve politikai péppé darálja a mozgalmat, Mečiarral az élen. A HZDS elfogadhatatlansága – akár Mečiarral, akár nélküle – olyan nyilvánvalóság, mint hogy az éjt pirkadat követi. A választások előtti politikai közérzetre az jellemző, hogy a többséget nem az foglalkoztatja, melyik párt a legeslegjobb, hanem, hogy közülük melyik a legkevésbé rossz. És történik ez akkor, amikor az embereknek most már jóval több mint 70 százaléka teljesen elfogadhatatlannak tekinti Mečiart. Ma nem az a veszély vezérli választási magatartásunkat, hogy ha esik, ha fúj, a mozgalomnak mindig meglesz a bő 30 százaléka. A fentiek értelmében vált jó két héttel a választások előtt béna kacsává a szlovákiai sajtó. Azon az alapon, hogy nem szabad veszélyeztetni a HZDS elleni egységet. Ez azt sugallja, hogy ha Szlovákiában nem lenne Mečiar politikai képződménye, itt csupa gáncstalan lovag folyamodna szavazatainkért. Tippelhetünk, rágós lesz-e vagy porhanyós a sajtó által kitenyésztett béna kacsából készült pecsenye.