Messzehordó jogvédelem

Akkor, 1998-ban nagyon „feldobott”, amikor megtudtam, hogy az újonnan alakult parlament, majd a kormány is MKP-ból vétetett politikusra bízta az emberjogi problematikát. Már maga a nemzeti kisebbséghez tartozás is arra kvalifikálja az embert, hogy érzékenyen reagáljon mindenre, ami hátrányos helyzetből következően bárkit megaláz. Aztán múltak az évek, láttuk, hogy a kormány illetékes miniszterelnök-helyettese aránytalanul többet foglalkozik a hatáskörébe tartozó kérdések Brüsszelben történő megvitatásával, mint, mondjuk, a romák helyzetének helyszíni tanulmányozásával. Csáky Pál érdeklődése a brüsszeli küldetésre való felkészülésre összpontosult, és az olyan aprómunkára, mint például a cigányok étkezési szokásainak és lehetőségeinek felmérése, már nem maradt energiája. Szlovákiai magyar számára feledhetetlen a „csatlakozási dal” körüli botrány, és mély nyomot hagyott lelkemben a Csáky-iroda megrendelésére magyarra fordíttatott EU-népszerűsítő füzet nyelvi színvonala. A rendszerváltást kísérő tulajdonosváltás százezreket érintett hátrányosan. ĺróasztalomban külön fiókot „kaptak” az ilyen címmel megjelent újságcikkek: Két munkanélküli betört az élelmiszerboltba. Vagy: Cigányok autón mennek a szociális segélyért. Egy hete sincs, hogy az ország egyik legvéleményformálóbb napilapjában megjelent egy gúnyrajz, amely lopós romát ábrázol zsákmánnyal a hátán. A szájába adott szöveg: „Nem tudod, te hülye rendőr, hogy ezt a génjeim csinálják?” Direkte hirdetett fajelméleti propaganda. Jól honorálta volna a Hitler Adolf ihlette sajtó. Az én politikaifeladat-megosztási elképzelésem szerint az ilyen jelenségek figyelemmel kísérése nem esik távol a parlament A. Nagy László irányította bizottságától. Ma már egyre kevésbé lelkesedem azon, hogy az emberi jogok és az antidiszkrimináció szlovákiai felelősei magyar nemzetiségű politikusok. Néhány napja azonban az alagút végén megláttam egy láng pislogását; megtudtam, hogy A. Nagy László, a parlament emberjogi bizottságának elnöke mégsem tétlenkedik. Többedmagával Kubában járt, hogy Fidel paradicsomában erkölcsi támogatásáról biztosítsa a másként gondolkodókat. A rendszerváltás előtti évek legszebb pillanatai voltak, amikor a Szabad Európa Rádióból egyre gyakrabban arról értesültünk, hogy nyugati polgári demokráciák emberjogi aktivistái érkeztek Csehszlovákiába. Már pusztán az is felemelő volt, hogy az ordenáré hatalomnak tudtára adták: a megalázottakkal tartanak. A kubai élmény talán a mi „havannai emberünket” itthon is aktivizálja. Emlékszem, hogy Husákék némely emberjogi aktivisták vizitjét veszélyesebbnek tartották két-három kapitalista hadosztálynál. Nem tudom, mennyire sikerült A. Nagy Lászlónak ráijeszteni Castróra. Most már csak azt várom, hogy hivatalból azokra is ijesszen rá, akik itthon gerjesztik az osztály- és fajgyűlöletet. Tudom, mi a különbség a véleménynyilvánítási szabadság és a kútmérgezés között.