Merre billen a mérleg?

Szlovákiában ismét megdőlt egy negatív előjelű gazdasági rekord: a külkereskedelmi mérleg 2002-ben eddig kedvezőtlenebbül alakult, mint tavaly ilyenkor. Behozatalunk továbbra is magasan meghaladja az exportot. Reagálási képességünkről sokat elárul, hogy a mérleg alakulásában lényegében két nagyvállalat, a kassai U. S. Steel és a pozsonyi Volkswagen eredményei a meghatározóak. A helyzet kevéssé biztató alakulása fölött a kormánynak nem szabadna könnyedén elsiklania arra hivatkozva, hogy vannak elemzők, akik már látni vélik az alagút végén pislákoló fényt. Sürgősen lépnie kell a kormánynak, ha el akarja érni, hogy őszre ne maradjon a nyakán a kereskedelmi mérleg esetleg kezelhetetlenné váló felborulásának terhe, annak minden egyéb gazdasági következményével. Biztató jel e vonatkozásban, hogy a Dzurinda-kabinet a minap belátta, a három évvel ezelőtti gazdasági intézkedések nem bizonyultak elegendőnek, nem következett be az egyensúlyhiány jelentős mérséklődése. A rövid távra szóló intézkedéseket nem követték hosszabb távra szólóak. A helyzet most is gyorsan ható intézkedéseket sürget. A gazdasági elemzők – a jegybank elnökével együtt – elsősorban a közszféra kiadásainak csökkentését szorgalmazzák. Ez érthető, hiszen a költségvetési hiány óhatatlanul tükröződik a kereskedelmi mérleg alakulásában. A hiány közkiadások, illetve lakossági fogyasztás csökkentésével történő lefaragását azonban nehezíti, hogy közelednek a választások, és a földkerekség minden kormánya ilyenkorra tartalékolja a hangulatjavító intézkedéseket. Ilyen intézkedés volt például az energiaár-emelés ideiglenes felfüggesztése. Nem várható el az sem, hogy fél évvel a választások előtt a kormány bejelenti: az állami alkalmazottak fizetése az ígértnél lassabban emelkedik. Rövid távon tehát nem marad más megoldás, csak a most befolyó privatizációs pénzek lehető legéssze-rűbb felhasználása, illetve – amennyire lehet – az állami kiadások csökkentése. A kérdés azonban továbbra is az, megteszi-e a kormány azokat a lépéseket, amelyek az ország külgazdasági egyensúlyának tartós javulását eredményezik. Ez kizárólag a vállalkozások és a magánbefektetések eredményesebb támogatásával, teljesítményük fellendítésével érhető el. Amíg azonban a vállalkozókat továbbra is indokolatlanul nagy adó- és járulékterhek nyomják, ez csak hiú ábránd. Enélkül a munkanélküliség érezhető csökkenése se várható. Nem lehetünk derűlátók; a törvényhozási selejtek láttán nehéz elhinni, hogy a választásokig megteremtik az egyensúlyjavítás feltételeit.