Nagy Enzoe: a közösségi alkotás fontos, de a személyes találkozások iránt egyre csökken az igény

A Ticce, mint a Bodrogközi és Ung-vidéki Alkotók Szövetsége 1979 júliusában alakult, bár a helyi művészek már a 60-as években is rendeztek közös kiállításokat és művészeti jellegű összejöveteleket a királyhelmeci Lorántffy-kastélyban - itt ma a művészeti alapiskola működik, jelenleg felújítás alatt áll -, de Zemplénben, Leleszen, illetve Nagykaposon is. A Ticce 1979 júliusától 2000 decemberéig a Királyhelmeci Petőfi Sándor Művelődési Központ klubjaként működött, ahol állandó alkotó- és kiállítótermet biztosítottak a tagok számára, és az évtizedek során minden évben, július és augsztus derekán alkotótábort rendeztek. 

Nagy Enzoe pontosan ennek a társulásnak a történetét, mozzanatait, a sokak számára talán ismeretlen vagy eddig nem is beszélt részleteket készül bemutatni abban a kötetben, mely idén áprilisban debütál a nagyközönség előtt.

Bár a Ticcének megalakulása óta számos aktív bodrogközi és Ung-vidéki tagja volt, akik rendszeres találkozásokon vitatták meg a helyi művészek munkáit, terveit, illetve a korszak művészetének fontos kérdéseit, Enzoe – aki korábban a környék sokak által szeretett református lelkésze volt – úgy véli, hogy a jelenlegi művészek a korszellem miatt és a felgyorsult világból adódóan talán már nem érzik a fontosságát azoknak az apró, de nagyon fontos mozzanatokból álló találkozóknak. 

Megváltozott viszonyok 

„Amikor a közösségi oldalak még nem léteztek, az emberek személyesen találkoztak, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez nagy előnye volt a letűnt korszaknak. Annak idején apámék az emberek, elsősorban a bodrogköziek látásmódját szerették volna formálni, mert ugyebár a Ticce elsősorban bodrogközi “találmány” volt. 

– nyilatkozta az Új Szónak Nagy Enzoe Zoltán. Szerinte azért tartották fontosnak a munkájukat, hogy az emberek ne csak az otthon kiállított dolgokat, a tányért meg a falra akasztott szőttest lássák, hanem a művészeti alkotás mindenki hétköznapjaiba bekerüljön. 

Az idén januárban lebonyolított, Enzoe által vezérelt leleszi mesterkurzus nagyjából 15 környékbeli alkotó figyelmét keltette fel.

A hétköznapjait többségében bélyi otthonában - ami egyben a stúdiója is - töltő képzőművész szerint pontosan a Ticce eredeti gondolata lehetne ezeknek a kurzusoknak a mozgatórugója. Ezért kérte párját, Abaházi Nagy Líviát arra, hogy a kurzus kezdetén énekelje el édesapja kedvencét, a Santa Luciát.

„Nehéz megmondani, hogy szükséges van-e ma is a rendszeresen összejövetelekre, mert egy felgyorsult világban élünk. De bizonyos színvonalat a festészetben csak szorgalommal lehet elérni. Ehhez nem mindig kell egy művészeti társulás, néha elég csak egy felhívás a találkozásra” 

– tette hozzá Nagy Enzoe.