Hiánypótló kötet mutatja be a bodrogközi képzőművészeket egybegyűjtő Ticcét

Ahogy azt a bemutató utáni beszélgetések során többek között Pásztor Istvántól, a kötet eredeti ötletének megálmodójától, a BMKH igazgatójától megtudtuk, a Ticce történetének papír alapú összefoglalása több mint 20 évvel ezelőtt pattant ki a fejéből. 

A könyv megírásának ötlete 1991-ben született, amikor még Királyhelmec akkori polgármestereként információkat próbáltam gyűjteni a bodrogközi régió történelméről, kultúrájáról és hagyományairól. Mivel nem találtam megfelelő forrást, elhatároztam, hogy megpróbálom feldolgozni a régió múltját és értékeit, könyv formájában megörökítve azokat. A projekt hosszú folyamat volt, amely igazából már 1995-ben útnak indult. A könyv elsődleges célja, hogy bemutassuk a bodrogközi közösségben élt vagy innen a későbbiekben elszármazott alkotóművészek történetét az 1980-as évektől a 1990-es évek közepéig

– nyilatkozta lapunknak Pásztor István, a közösségi ház igazgatója.

Bodrogközi értékek

Pásztor elképzelése a kezdetekben az volt, hogy egy albumot készítenek, amely összegzi a régió történetét, és bemutatja a bodrogközi képzőművészek munkáit, de a projekt végül csak 2010 körül gyorsult fel, amikor Pásztor befejezte politikai pályafutását, és teljes mértékben a helyi kultúrának szentelte az idejét. 

Ekkor kezdtem el megkeresni azokat a helyi embereket, akik össze tudják gyűjteni a szükséges forrásokat és információkat. A források bebiztosítása egyébként mindig nehéz folyamat, és ez sajnos most sem volt egyszerű, éppen ezért első ízben mindössze 50 könyvet nyomtattattunk ki 

– magyarázta Pásztor István, hozzátéve, ugyanakkor biztosak abban, hogy a Ticcével még senki sem foglalkozott ilyen formában, éppen ezért – ha lesz elég érdeklődő – biztosan újabb darabokat fognak nyomtattatni, sőt, ha sikerülnek a terveik, akkor az eddig kiadott 23 kötetükből, melyek a helyi értékeket, látnivalókat, hírességeket dolgozzák fel, egy afféle bodrogközi enciklopédiát is létrehoznak, melyet akár az alapiskolai oktatásban is felhasználhatnának a bodrogközi iskolák. 

Kommunista cenzúra 

A könyv a Ticce történetével kapcsolatban több fontos eseményt és mérföldkövet említ. A legfontosabbak közé tartozik a társulás megalakulása, melynek kapcsán Nagy Enzoe Zoltán egyebek mellett azt is elmesélte, hogy a Ticce előzménye Menyus (Tiszai Nagy Menyhért, Enzoe édesapja – a szerk. megj.) barátságára vezethető vissza, aki Kiss Egon Károllyal, egy leleszi festővel alakított ki szoros baráti kapcsolatot. 

A Ticce megalakulása 1979-re tehető, és az alapító tagok között szerepeltek olyan nevek is, mint Binó István, Csótó László, D. Varga László, Ferenc György, Galgóczy Tibor, Mihályi Molnár László, M. Sánta Éva, Sárogh István, illetve Varga P. Mária. A könyv hangsúlyozza a Ticce által szervezett nyári alkotótáborok és egyéb kulturális események fontosságát, amelyek során a közösség aktívan részt vett a művészeti életben. Az adott korra, vagyis a kommunizmus utolsó évtizedére való tekintettel azért azt is meg kell említeni, hogy a Ticce tevékenységeit az állami hatóságok is szorosan figyelemmel kísérték, és bizony voltak olyan esetek is, amikor a közösség tagjait próbálták korlátozni a kifejezés szabadságában, különösen a kommunizmus idején 

– tette hozzá Enzoe azzal, hogy a Ticce tagjai számos kiállításon vettek részt, amelyek fontosak voltak a művészi életükben, mivel ezek lehetőséget adtak arra, hogy a közönség elé vigyék munkáikat.

A cenzúra ellenére a tagok aktívan részt vettek kulturális események szervezésében, például a nyári alkotótáborokban, ahol együtt dolgozhattak és kifejezhették magukat. Ezek az események lehetőséget adtak a közösség számára, hogy összegyűljön és támogassa egymást, még a nehéz politikai környezet ellenére is. A művészet sok esetben a kommunizmus alatt is formálta a közösségi identitást, és a művészek az alkotásaikon keresztül próbálták kifejezni a valóságot, amelyben éltek. Ez a fajta önkifejezés sokszor a hatalom ellenállásaként is értelmezhető volt.

Összességében a kommunizmus alatt a Ticce működése és a művészek önkifejezése komoly kihívásokkal nézett szembe, de mégis megpróbálták kreatív módon megőrizni identitásukat 

– nyilatkozta Enzoe. 

A fekete-fehér és színes fotókkal megspékelt, aprólékos információkkal ellátott, gyönyörű precizitással betördelt kötet megvalósulását Ivanega Iván szerkesztőként segítette, a grafikai munkát Tomojka Vojtko Béla végezte, Zsebik Ildikó lektorálta, a nyomdai munkálatok pedig Györky Marián nevét dicsérik. A kötet iránt érdeklődők legegyszerűbb módon a királyhelmeci BMKH-ban informálódhatnak.