Menthetetlen helyzet

Micsoda sikerélmény legyőzni az akadályokat és eljutni az áhított célig! Verne hősei például nem ismertek lehetetlent. Minden nehézséggel megbirkózva akár 80 nap alatt körbeutazták a Földet. Na ja, gondolhatta Karinthy a századelő Budapestjén, az is valami? Tessék eljutni a Csömöri úttól a Filatori-gátig a magyar fővárosban! Nagy kalandokban lehet része, aki ilyen merész vállalkozásra adja a fejét. Hasonlóan bátor szívre manapság is szüksége lehet az embernek. Még ha csupán egy város egyik pontjáról a meglehetősen közeli másik pontjára akar eljutni. Mert ha példának okáért mozgásképtelen, az orvosa pedig látni szeretné „ellenőrzés céljából”, akkor neki kell vágni a vakmerő kalandnak. Mert egy régi bérházból még az utcára kijutni sem egyszerű , ha valaki tolószékhez van kötve, és a lift tervezésénél csak egészséges emberekre gondoltak. Igaz, jönnek a mentősök (törvény adta joga a mozgáskorlátozott betegnek a mentő), csak hát az ő hordszékük sem fér be a fránya liftbe. Marad az egyszerű „háziszék”, arról pedig a földszinti „átülte?tés” az orvosira, s ha mindez megvan, irány a rendelő a kb. 5 fokra „befűtött” mentőben. A körzeti orvosnál és a szakorvosnál ugyan váltig állítják az ellenőrzést megelőzően, hogy a tolószékes betegnek nem kell várnia. A valóság az, hogy közbejön egy sürgős eset, és mégiscsak várni kell. A kényelmetlen székben. (Ebből természetesen a leghasz?nálhatatlanabbat utalja ki a rászorultaknak a szociális biztosító.) Az ellenőrzés végül lezajlik, csekély három órát kell rááldoznia az embernek az életéből, és még jók vagyunk, mit szóljanak azok, akik nincsenek „kivételes” helyzetben, csak „mezei” betegek. Rááldozhatják a fél napjukat arra, hogy ott ülnek a rendelőben és várják, hogy órák múltán talán rájuk is sor kerül. Törvény adta joga a mozgáskorlátozott betegnek a hazaszállítás is. A portás mentőt rendel, közli, leghamarabb két óra múlva jöhetnek. Addig várhat a beteg a huzatos várócsarnokban (ha csak ki nem viszi a szél, amely olyan erős, hogy Mary Poppinst is hazarepítené). Telefon az „egészségügyi szállítóknak”, szerencsére van szívük, közlik, fél óra múlva jönnek. Portás elfelejt szólni, hogy ketten jöjjenek, mert a beteg tolószékes . Egyen jönnek. Mindegy, besegítünk. Mondanom sem kell, hogy annak sem leányálom mindez, akinek ezt tolókocsiban kell végigélnie. Csupa stressz, idegeskedés. Amúgy is megvan a maga baja. De hát örüljünk, mert a 21. században az egészségügy már hihetetlenül korszerű. Sajnos túl vagyunk azokon az időkön, amikor nem a betegnek kellett az orvos után futkosni, hanem a háziorvos ment ki hozzá. Kár. Fájdalmasan kár.